Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Harkay Máté-Lotz Gyula: A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezésének tapasztalatai

A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezése 51 Mederszanálás költsége (10 km mederhosszon ) : Mederrendezés (50 m

3/s emésztésre) 1 km 1 225 eFt/km 1 225 Területigény 0,9 ha 80 eFt/ha 72 Zöldkár 5 ha 9 eFt/ha 45 Mederbiztosítás 4 km 720 eFt/km 2 880 Műtárgyépítés 2 db 1 000 eFt/db 2 000 Összesen: 6 222 Ft Л fentiek szerint az árvízvisszatartás esetünkben — egyéb előnyeitől függetlenül is — már önmagában gazdaságos, ha mintegy 14 km mederrendezés az árvízi vésztározó létesítésével megtakarítható. A fíépcén az árvízi tározó létesítésével kb. 20 km mederrendezés maradhatna el. Másodlagos a vésztározó természetesen, az árvizi előrejelzés által biztosított időelőnytől függően, részben vagy egészben vízhasznosítási — állandó tározási — célra is igénybe vehető. Ekkor azonban az üzemvízszintig vízzel borított és az elmocsarasodó peremterület kisajátítása elengedhetetlen. Esetünkben a kisajátítás további 25 millió Ft ( + 69%) költséget jelentene. Л tározók alatt — a lehetséges maximális hosszon — csak a meder minimális szanálási munkáit kell előirányozni. E módszer nem csak a mederrendezés hátrányainak döntő többségét küszöböli ki, hanem sok esetben gazdaságosabb is annál. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy minden vízfolyásrendezés többé-kevésbé erőszakos beavatkozást jelent a természetes viszonyokba. Ezt — már több, mint egy évszázada — legkiválóbb kultúrmérnökeink tudták és mindenkor hangsúlyozták is. Ma, a folytonosan növekvő környezeti károsodások korában fokozottan tekintettel kell lennünk arra, hogy vízfolyásaink rendezési munkái a lehető legharmonikusabb módon illeszkedjenek a természeti környezetbe. Mai technológiai lehetőségeink, a vízépítőipar gépesítettsége ebben a vonatkozásban sokkal súlyosabb veszélyt jelent, mint a kubikusbrigádok munkája. Meg kell ezért találnunk azt a középutat, amely a be nem avatkozás és az egyetlen (sokszor túlzott) igény kielégítését maximálisan szolgáló utilitarista szemlélet között a természet minimális károsítása mellett még elfogadható megoldást biztosít. Idéznünk kell itt Kenessey Béla [3] közel félévszázada leírt, de ma is érvényes szavait: ,,.. .a vízfolyás természetéhez való alkalmazkodás jól felfogott gazdakötelesség. Ha tehát valamilyen szakaszon a természetesen fejlett meder mélysége nem felel meg a mellette gyakorolt művelési módnak, ez egyáltalán nem ok arra, hogy miatta a vízfolyás alaptermészetét a mélység megváltoztatásával meghamisítsuk." Meg kell állapítsuk, hogy ezt az elvet mederrendezéseink többsége — éppen technikai lehetőségeink szinte alig korlátozott volta miatt — figyelmen kívül hagyja. A mérnöki beavatkozások és a természet kölcsönhatásának biztosítása érdekében a vízfolyásrendezési munkáknál mielőbbi szemléletváltozásra van szükség: igyekezzünk a mederrendezéseinket a természetes állapot minimális megzavarásával végrehajtani. * * * 4»