Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Harkay Máté-Lotz Gyula: A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezésének tapasztalatai

A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezése 49 1:2, 1:3 rézsűhajlású medreknél a 15. ábrán felvett vízfolyás esetén az egy folyóméterre jutó kaszálási költség (évi kétszeri kaszálást figyelembe véve) 8,50— 11,0 Ft/fm, míg ugyanitt 1:5 hajlású rézsű esetén — akkor is, ha a rézsűn történő munkavégzés miatt a normál mezőgazdasági gépnek 100% felárat számítunk — csak 6,9 Ft/fm. Л géppel járható rézsű kialakításából azonban a rendszeres karbantartás (kaszálás) gazdaságos megoldásán túl további előnyök származnak. Az esetenként szükséges rézsűláb-biztosítás pótlásához az anyagok közvetlenül a rézsűlábba szállíthatók, a rézsűlábban árvizek után előforduló feliszapolódások (párnák) is könnyen eltávolíthatók, nagyobb vízfolyások esetén ezeket egyszerűen a mederfenékbe tolhatjuk. 3. Ál-vízvisszatartás Az előzőkben ismertetettekkel elérjük, hogy céljainknak megfelelő (vízemésztés, mélység) állandósított, viszonylag könnyen és gazdaságosan fenntartható meder létesüljön. E mesterséges meder kialakításával azonban így is súlyosan belenyúltunk a természet rendjébe. A meder kialakítása (kotrás) során a halállomány szinte teljesen megsemmisül, a mesterséges meder későbbi elszaporodásukhoz nem biztosít megfelelő körülményeket, hiszen megszűntek a „kutyrok", sekélyebb részek, ezek helyett viszonylag állandó vízmélységű, pangó víz nélküli keresztszelvény keletkezett. Az alkalmazott fenéklépcsők a halak vonulását megszakítják. A víz minőségére káros hatást gyakorolhat a gyökérzetből, úszadékokból, keményebb fenékpadokból kialakult „zuhogok" megszűnése. A nagy távolságokban megépülő fenéklépcsők az így megszüntetett oxigénbevitelnek még töredékét sem pótolják. A fenntartáshoz szükséges parti sáv kialakítása, azaz itt a fák, bokrok kiirtása és az ugyancsak bokortalan rézsűk fenntartása a táj esztétikai szegényítésén és a szárazföldi vadállományra gyakorolt káros hatásán túl, az állandó napsugárzás lehetővé tételével a patak vizének hőmérsékletét is növeli, ez ugyancsak károsan befolyásolhatja a vízminőséget. Módszerünket azonban nem csak a fent példaként kiragadott környezeti ártalmak kérdőjelezik meg, hanem a területen folyó fokozatos mederkiépítések súlyos vízkárelhárítási kérdéseket is felvetnek. Ezek az árvizek levonulását gyorsítják, a meglevő természetes tározó, késleltető hatásokat részben vagy egészben megszüntetik, és ezzel az alsó szakaszok árvédelmét katasztrofális helyzetbe sodorhatják. Országos gond a folyóink külföldi hegy- és dombvidéki vízgyűjtőin végzett „rendezési" munkák hatásának ellensúlyozása. Kézenfekvő lenne, hogy azokon a vízgyűjtőkön, ahol erre lehetőségünk van, a külföldi beavatkozások okozta gondokat legalább ne tetézzük. Az elmondott hátrányok kiküszöbölésére és annak felismerése, hogy a vízfolyásrendezés sok esetben nem az elégtelen medermélység, vagy túlzottan meanderes nyomvonal, hanem a tűrhetetlen gyakoriságú elöntések csökkentése érdekében történik, vetette fel világszerte a nagyvizek kibővített mederben történő kiöntés nélküli levezetésének biztosítása helyett a nagyvizek tározóban történő visszatartásának gondolatát. így rendezett nagyobb vízfolyás hazánkban még nincs, ezért fenntartási tényköltségek még nem állnak rendelkezésre, de több helyen a tervezés, illetve kivitel már előrehaladott állapotban van (Zagyva, Kapós ). 4 Vízügyi Közlemények