Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
4. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton-vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészlete
A Balaton-vízgyűjtő vízkészlete 553 [ 11 j. Az öntözővíz havi adatait — tényleges adatok hiányában — az évi érték következő arányban történő felosztásával határoztuk meg: április 0,10, inájus 0,15, június 0,25, július 0,25, augusztus 0,20, szeptember 0,05. E felosztási móddal eltekintettünk attól, hogy szárazabb hónapban általában több vizet használnak öntözésre mint csapadékosban. Csapadékos évben kb. 20%-kal kevesebb, száraz évben pedig ugyanannyival több az évi öntözővíz-felhasználás mint átlagévben. A havi változékonyságra nincsenek adatok. A halastavak vízhasználata (V h t). A Balaton tó vízgyűjtőjén már 1921 óta vannak mesterséges halastavak. A halastavak területére vonatkozó évi adatokat 1921 — 1963 évekre a vízügyi igazgatóságok vízjogi engedélyei, tervei és egyéb irattári adatai alapján állították össze, 1964-től pedig ismerjük a halastavak évenkénti üzemi adatait [11]. A halastavak vízhasználataira, a feltöltésre, a párolgási és a szivárgási veszteség pótlására, továbbá őszi lehalászással kapcsolatos leeresztésre tényleges mérési adatok nincsenek. Az évi feltöltést (V h f) és a leürítést (V hl c) a halastavak területének 80%-ra 1 m vízoszlopmagassággal vettük fel. A havi értékeket az évi adatoknak a következő arányban történő felosztásával számoltuk. Feltöltés: január 0,10, február 0,20, március 0,50 és április 0,20. A leürítés: szeptember 0,10, október 0,50, és november 0,40. A számításoknál figyelembe vettük az évente létesített vagy megszüntetett halastavak területét is. A párolgási veszteség pótlásához szükséges víz becslésekor feltételeztük, hogy a tavak vízszintjét egész évben változatlan magasságon tartják és a párolgási veszteséget havonta pótolják. Ha viszont a havi csapadék meghaladja a párolgásmértékét, a többletvizet nem vezetik le. Feltételeztük továbbá, hogy a tavak felszínére (F h) hulló csapadék egyenlő a vízgyűjtőre hulló csapadékkal (С y), a havi párolgás pedig egyenlő a Balaton tó párolgásával (P). Ezek után a havi párolgási veszteség pótlására felhasznált vizet az alábbi képlettel számoltuk: A halastavak párolgási veszteségének pótlására számolt víz 50 évi átlaga 360 mm tóvízoszlop. Felvetődik a kérdés, hogy ez az adat hogyan viszonyul a vízfelület és a szárazföld párolgásának, illetve evapotranspirációjának különbségéhez. A halastavak területéről ugyanis megépítésük előtt is volt párolgás. A vízgyűjtő evapotranspirációjának 50 évi átlaga 620 mm és a Balaton tó párolgásáé pedig 900 mm, tehát a halastavak többletpárolgása 900—620 = 280 mm vízoszlop. A párolgás pótlására számolt víz sokévi átlagban tehát 80 mm-rel több mint a tavak tényleges többletpárolgása. A halastavak szivárgási veszteségének pótlásával nem számoltunk. A halastavak vízhasználatának összesített hatását az alábbi képlettel határoztuk meg: ^hp — (I' ~~Cvi>y)l' h (2) v h t=v h f+v h p-v, hlc (3) A halastavak évi feltöltése és leürítése a vízgyűjtő vízkészletében készletáthelyező szerepet tölt be, míg a párolgási veszteség pótlása egyértelműen vízelvonás.
