Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
4. füzet - Fekete István: Az öntözés mezőgazdasági és vízgazdálkodási együttes távlati fejlesztésének irányelvei
AZ ÖNTÖZÉS MEZŐGAZDASÁGI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁVLATI FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYVONALAI DH. FEKETE ISTVÁN 1 Az öntözés Magyarországon régóta alkalmazott eljárás. A fejlesztés általában egy-egy erőteljesebben száraz év után felgyorsult, majd a következő csapadékos évek során lelassult. Nagyon hosszú ideig a szakemberek körében sem tisztázódott az, hogy lényegében mi az öntözés. Különösen összekuszálódott az elméleti tisztánlátás a rizstermesztés felfutása időszakában, amikor a rízstermesztés és öntözés közé egyenlőségi jelet tettek. Csak a 60-as évek közepétől tisztázódtak — a megszerzett hazai és külföldi tapasztalatok alapján — az öntözésfejlesztés elvi és gyakorlati lépései. Mezőgazdasági nagyüzemeink — alapvető lehetőségeiken túl — ma már egyre inkább keresik a termések növelésének új, gyors, hatásos eszközeit. Figyelmük egyre jobban a mechanizálás, kemizálás és a speciális adottságok kihasználása felé irányul, különösen akkor, amikor a vízrendezés révén a lehulló csapadékot már hasznosítani tudják. A korszerű termeléstechnikai módszerek során igen jelentős az öntözés. Eredményessége minden más eljárást felülmúl és a végrehajtás sorrendjében is a legmagasabb fokon álló művelet, mert bevezetése az összes vízrendezési (ár- és belvízmentesítés, vízvisszatartás) és termeléstechnikai (talajművelés, trágyázás, növényápolás stb.) eljárások tökéletes elvégzését — mint előfeltételt — kívánja meg. A növények fejlődésénél — s így a növénytermelésnél — érvényesülő külső környezeti tényezők közül a fény, a hő és levegő általában biztosított. A talaj táplálóanyagainak pótlása is megoldható a rendelkezésre álló természetes és műtrágyák alkalmazásával. A víz pótlása azonban sokszor elháríthatatlan akadályokba ütközik. Ilyen esetekben a mezőgazdasági termelésnek a természetadta vízmennyiséghez kell igazodnia és csak olyan növények termelhetők — több-kevesebb sikerrel — , amelyek vízigényét a természetes csapadék, illetőleg annak eloszlása biztosítani tudja. Nyugodtan megállapítható az a tény, hogy a termelés nagysága — ahol a táplálóanyagok visszapótlása akadályokba nem ütközik — elsősorban a rendelkezésre álló víz mennyiségétől függ. Az öntözés jelentősége azonban az öntözött területek nagyobb termésátlagának elérésével nem merül ki. Ugyanis az öntözés révén a mezőgazdasági termelés belterjessége általában és az öntözetlen területekre vonatkoztatva is jelentősen fokozódik. Természetesen igen nagy hiba volna az öntözést a belterjes mezőgazdasági termelés egyedüli módjának elkönyvelni. Az öntözés a belterjes mezőgazdasági 1 Dr. Fekete István a mezőgazdasági tudományok doktora, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest).
