Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás technológiai vonatkozásai történelmi távlatban

366 Szesztay Károly szempontok még a vízhasználati technológiák helyzeténél is jóval sokrétűbben és szövevényesebben egybefonódnak az ágazatfejlesztés más szempontjaival. A vízhasználati technológiák kialakításában es a vízigényeket megszabó ágazatfejlesztés és technológiai elöntésekben jelentkező nehézségek — vagyis a jelenkori vízügyi gondok gyökerei — két körülményre vezethetők vissza : a) a vízügyi vonatkozású érdek vagy károsodás mértékét és hosszabb távlatú társadalmi-gazdasági következményeit — a tényezők sokasága és a folyamatok sokrétűsége miatt — rendkívül nehéz megállapítani; b) a gazdasági ágazat és a vízügy szempontjainak és érdekeinek ellentéte gyakran a közvetlen termelési érdek és a hoszszabb távú társadalmi-gazdasági érdek ellentéteként olyan döntési szinteken jelentkezik, ahol az előbbiek szervezeti adottságok és értékelési szempontok folytán szükségképpen előnyben részesülnek. A fenti két nehézséget jól példázza a mezőgazdaság vegyszeresítésének esete: a műtrágyák és a növényvédő vegyszerek nagy mértékű alkalmazása a termelési eredményekben közvetlen és azonnali hasznot hoz. A lefolyó és beszivárgó esővízzel és hőiével a talajvízbe, folyókba és tavakba kerülő vegyszermaradékok útja általában hosszú, és a keletkező szennyeződés, illetve az ebből származó társadalmi-gazdasági károsodás mértékét rendkívül nehéz még utólagosan is megállapítani (pedig a döntéshez lehetőleg előzetes ismeretükre volna szükség). A vegyszeres mezőgazdaság esete azt is jól példázza, hogy a rövid távú és hosszú távú érdekek ellentétében a hosszabb távlatú mérlegelés a vízügyi vonatkozásoktól függetlenül is óvatosságra és a termelési érdek értelmezésének felülvizsgálatára hívhatja fel a figyelmet: ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 1949 és 1968 között az egységnyi terméshozamra vonatkoztatott műtrágyaszükséglet — a talajok természetes termőképességének fokozatos leromlása folytán — több mint ötszörösére emelkedett (Commoner, 148. old.j, ami a termésnövelési hatékonyságban és gazdaságosságban is nagy mértékű csökkenést jelent. Hasonló módon az elhasznált olaj összegyűjtését és újbóli feldolgozását, illetve hasznosítását hosszabb távlatban nemcsak a vízvédelmi (környezetvédelmi) szempontok, hanem az olajipar gazdasági hatékonyságának emelése is sürgeti (különösképpen a várhatóan tovább emelkedő nyersolajárak esetén). A vízgazdálkodás technológiai vonatkozásainak három nagy csoportja között a fentebb vázolt eltérő sajátosságok mellett közös vonásokat is lehet találni. Közös jellemzője mindhárom csoportnak, hogy a vízügy nehézségeit és gondjait okozó körülmények nem a technológiai ismeretek vagy eszközök hiányosságaiból, hanem az alkalmazásukat irányító és lehatároló intézményi-szervezési adottságokból és a gazdasági-hatékonysági értékelés szemléletéből és módszeréből származnak. Fentebb már volt szó arról, hogy a ma széles körben alkalmazottaknál sokkalta fejlettebb és hatékonyabb vízszolgáltatási technológiák is ismeretesek, de az általánosan elfogadott gazdaságossági és megtérülési elemzések szemlélete és módszertana tükrében bevezetésük következetesen szükségtelennek és előnytelennek mutatkozik. Hasonló okai vannak annak is, hogy a széles körben alkalmazott ipari, mezőgazdasági és más vízhasználati technológiák műszaki színvonala és hatásfoka messze elmarad a mai technológiai ismeretekkel és eszközökkel megvalósítható megoldások mögött. Az ipari és mezőgazdasági vízellátó rendszerek vízfelhasználási hatásfoka például világszerte ritkán éri el vagy haladja meg a 10—15%-ot, holott a mai vízszállítási, vízszétosztási és vízkezelési technológiákkal 80—90%-os hatásfok is viszonylag könnyen elérhető volna.