Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás technológiai vonatkozásai történelmi távlatban

A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás 357 — Л mai ipari hulladékokkal számos olyan vegyi anyag jut a vízi környezetbe, amelyek természetes úton nem képződnek és nem is bomlanak le. — Az egymást gyorsan követő technológiai fejlesztések folytán az ipar évről évre olyan nagy számban bocsájt ki új hulladékanyagokat, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik ezek vízszennyező hatásának, illetve az ebből eredhető társadalmigazdasági károsodásnak előzetes számbavétele és az elhárításukhoz szükséges intézkedések megtervezése és megvalósítása. — Amíg a lakóhelyek, a szerves mezőgazdaság és a fizikai energiaforrásokra támaszkodó ipar okozta vízszennyeződésnek határt szab az adott területen élő lakosság száma, az élővilág anyagforgalma és a fizikai erőforrások korlátozott volta, a jelenlegi ipari (és az egyre iparszerűbbé váló vegyszeres mezőgazdasági) eredetű vízszennyeződésnek gyakorlatilag nincs a terület nagyságához és az energiaforrásokhoz kapcsolódó mennyiségi korlátja. b ) Mezőgazdaság és víz A mezőgazdaság eredete, történelme és sorsa még az iparénál is ősibben és szorosabban kapcsolódik a vízhez. A mezőgazdaság felé az első lépéseket azok az őseink tették meg, akiknek először ötlött eszükbe, hogy az addig csak begyűjtött termést a növények szándékolt elültetésével és ápolásával nagymértékben fokozni lehet. Valószínűleg ez a forradalmi átalakulás is egymástól többé-kevésbé független soksok mozzanatból tevődött össze és lényegileg már jóval a történelmi időt megelőzően, talán mintegy 20—25 évezreddel ezelőtt, kezdődött meg. A gyümölcsök, búza, árpa, zöldségfélék és más hasznos növények termesztése — az azonnal el nem fogyasztott termés tárolását lehetővé tevő technológiai felfedezésekkel, és a kutya, a sertés, a kacsa és más állatok megszelidítésével együttesen — feltehetően legalább 10—15 ezer éves fokozatos fejlődés eredményeként mintegy 10 ezer évvel ezelőtt vált az emberlakta területek nagy részén általánosság (Mumford, 1967, 126 — 137. old.). Mindez gazdasági előfeltétele és célmagyarázata annak, hogy a korábban kis csoportokban élő családközösségek fokozatosan nagyobb és nagyobb faluközösségekké, majd később városállamokká és nagy területeket átfogó „folyami civilizációkká" alakultak át. A mezőgazdasági célú vízrendezés és az öntözés kezdetei valószínűleg visszanyúlnak a növényültetés és növényápolás őskoráig. Méretbeni és technológiai színvonalbeli fejlődésük fontos tényező volt a faluközösségi életforma kialakulásában és sok ezer éves megszilárdulási és növekedési folyamatában. A természetes vízjárásról és a különböző célú és méretű vízszabályozásról hosszú évezredek folyamán szerzett ismeretek és tapasztalatok tették lehetővé, hogy később a városállamok és nagy kiterjedésű birodalmak élelemellátása viszonylag igen rövid idő alatt, és mai szemmel is minden elismerést megérdemlő technikai tökéletességgel megépített és működtetett nagy méretű folyószabályozási, ármentesítési és öntözési rendszerekre támaszkodhatott. Mai ismeretek szerint az első nagyszabású vízszabályozó és öntözőrendszer i. e. 3400 év táján a Nílus nyugati partján épült meg és fontos tényező volt Alsóés Felső-Egyiptom egyesítésében (Teclaff, 15. old.). Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz rendkívül szeszélyes vízjárásának együttes figyelembevételével kellett megbirkózni a duzzasztógátak, árapasztó csatornák és öntözőrendszerek egymással jól összehangolt tervezését és irányítását kívánó ármentesítési és öntözési felada-