Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Salamin Pál: A síkvidéki területi vízrendezés mai irányai

310 ; 1 I VITA Hozzászólás Dr. Szesztay Károly: „A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával" c. tanulmányához. (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1978. évi 1. füzetében, 11-27. old.) Iritz László

1 hozzászólása Dr. Szesztay Károly vitaindítónak szánt cikkéhez a vízigényekkel és azok előrejelzésével kapcsolatos kérdésben kívánok hozzászólni. Mint írja „a közvetlen vízminőség-védelmet mielőbb ki kell egészíteni a megelőzés magasabb fokát intézményesítő vízigény-szabályozási tevékenységgel". A vízigény-szabályozásnak egyik alapvető feltétele a vízigények helyes felmérése, illetve előrejelzése. Ilyen feladatok megoldásáról számos külföldi és hazai munka jelenik meg. A hazai szakirodalom elsősorban a kérdés elméleti oldalát tárgyalja, vagy olyan jellegű feldolgozások születnek, amelyek sem a műszaki tervezés, sem az üzem számára nem felelnek meg. Gondolom, ennek az lehet az oka, hogy a gyakorlat számára elkészített nagytérségi vízigény-előrejelzés rendkívül munkaigényes és elméletileg nem elég „mutatós". Természetesen mindez nem adhat felmentést az ilyen jellegű számítások elvégzése alól. Sőt, a dinamikus fejlődés azt kívánja, hogy az előrejelzéseket a változó gazdasági viszonyok között folyamatosan korrigáljuk, és bármikor időszerű adatokat tudjunk kibocsátani. A regionális vízellátó rendszerek kiépülésével, a nagytérségi vízgazdálkodás kifejlődésével már csak komplex hidroökonómiai módszer nyújt megoldást. Munkatársaimmal ily módon kíséreltük meg a feladat megoldását. Tapasztalatainkat a Hidrológiai Közlöny 1977/5. számában foglaltuk össze. Számítási eredményeink szerint a vízigények hazánkban megsokszorozódnak, ugyanakkor gondoskodnunk kell a keletkező szennyvizek tisztításáról és elhelyezéséről. Mindez indokolja, hogy az ország minden regiójára bármikor rendelkezésre álljanak az időszerű vízigény-előrejelzések. Ez azonban nem képzelhető el az erők koncentrálása nélkül, és így, hogy a gyakorlatban használható számítási eredményeket kapjunk, közgazdászoknak, statisztikusoknak, hidrológusoknak és még egy sor más szakembernek kell szorosan együttműködnie. Természetesen a számítástechnika alkalmazása elengedhetetlen a hatalmas tömegű adat- és számításmennyiség miatt, és módszertani továbblépést is csak a számítógép tesz lehetővé. (A már említett munkánkban alkalmaztuk egy ilyen jellegű program részét.) Az operatív munka számára olyan programot kell összeállítani, amely az alapadatok feldolgozásától kezdve a különböző változatú „trendek" vizsgálatáig mindent magába foglal. Végeredményben arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a vízigényszabályozás gyakorlati megvalósításához a vízigény-számítás területén komplex végrehajtási rendszerű munkaszervezés szükséges, a szellemi erők koncentrálásával. Iritz László oki. mérnök, Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Főosztály (Budapest).