Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

A vízminőség-védelem 21 2. A tisztítóberendezések mindenkor az előírt követelményeknek megjelelő mértékben és biztonsággal kezeljék az átengedett szennyvizet. 3. Mindez a kapcsolódó társadalmi-gazdasági tevékenységekkel arányosan kis ráfordítással és azok sérelme nélkül legyen megvalósítható. 1. Az első követelmény kielégítésének fizikai, illetve technológiai lehetetlenségéről már volt szó. Л felszíni és felszín alatti vízlefolyáshoz és szivárgáshoz kapcsolódó és területileg elszórtan jelentkező szennyeződések esetében az átvitt értelmű „védtültéseket" előrébb kell tolni és a szennyeződést kiváltó tevékenységek technológiai megoldásaiba és társadalmi-gazdasági szerkezetébe kell beleépíteni. Ezen a téren hazai vonatkozásban, és legtöbb más országban is, a műtrágyák gyorsan fokozódó mértékű alkalmazása kíván különleges figyelmet. I tt ugyanis igen gyakran önmagát automatikusan gyorsító és csak igen nehezen fékezhető folyamatról van szó. A műtrágya nagymértékű alkalmazása fokozatosan legyengíti és visszaszorítja a íalaj természetes termőképességét, vagyis az egyensúly megbomlása után elkerülhetetlenül és fajlagosan is egyre több és több műtrágyára van szükség a terméshozam fenntartásához vagy fokozásához. Laboratóriumi vizsgálatok szerint ugyanis nitrogén adagolásakor a növény gyökérzetében és annak környezetében élő nitrogénkötő baktériumok tevékenysége csökken, vagy megszűnik. Tartós és nagymértékű műtrágyázás hatására a talajban élő nitrogénkötő baktériumok fokozatosan elhalnak, vagy elvesztik a nitrogénkötő képességüket (

Commoner, 150 — 151. oldal). A korábban már idézett adat, amely szerint az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdaságában az ugyanazon termésegyenérték eléréséhez szükséges fajlagos műtrágyaigény 20 év alatt több mint ötszörösére emelkedett, a vízminőség-védelem helyzete és jövője szempontjából a sikeres védekezés egyik legkritikusabb „gátszakaszát" jelöli meg. A magyar mezőgazdaság műtrágya-felhasználásának gyors növekedése

7 hazánkban is fontossá és sürgőssé teszi a műtrágyázás hosszabb távú talajbiológiai és talajhidrológiai hatásainak vizsgálatát — nemcsak a vízminőség-védelem, hanem a termelési költségek várható emelkedése szempontjából is. A műtrágyaigény egyensúlyának fenntartására és a környező vizek minőségében aránytalanul nagy károk megelőzése szempontjából célszerűen alkalmazható műtrágyázás mértéke és technológiája természetesen vidékenként és helyenként változik, vagyis megállapítására esetenkénti részletes elemzést és döntést kíván. Az is bizonyos, hogy az elemzéshez a mezőgazdasági és a vízügyi szakembereknek részletes helyi adatokkal és kísérletekkel alátámasztott közös célkitűzéseket követő együttműködésére, a döntéshez pedig a hely és a környék társadalmi-gazdasági életét és fejlődését egészében áttekintő mérlegelésre — vagyis a vízigény-szabályozás módszerbeli és intézményi kereteinek kialakítására és fokozatos erősítésére van szükség. A felszíni és felszín alatti vizek vízminőségi állapotának, továbbá a vízlefolyás és vízutánpótlás folyamataiban különböző mértékben és jelentőséggel részt vevő területeknek az országos áttekintésű folyamatos nyilvántartása — amit a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ átfogó kutatási program keretében végez (Benedek Pál 1973, Literáthy Péter 1975, Alföldi László—Papp Béla 1976) — fontos része a „vízszennyezés-mentesítés" programjának, amelynek hosszabb távlatban az országos és regionális terü' A teljes (elhasznált foszfor és nitrogén műtrágya hatóanyag mennyisége 1970-ben 387 ezer tonna, 1975-ben már közel másfél millió tonna volt és 1985-rc több mint 2,5 millió tonnát jeleznek (Alföldi—Papp 41. oldal).