Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Szabó Elek: A körösladányi vízlépcső és létesítményei

260 Szabó Elek A vizsgálatok keretében először a duzzasztást szintek megállapítására került sor. A kezdeti 85,20 m Orsz. duzzasztási szintet az öntözővíz-kivételek határozták meg, míg a fejlesztést jelentő maximális 87,50 m Orsz. duzzasztás meghatározói a víztározás és a víziútrendszer voltak. A duzzasztómű elhelyezésére és a mederátvágás vonalozására vonatkozó vizsgálatok az 5. ábra szerinti megoldás előnyét húzták alá, mely kialakítás kedvező az árvízlevezetés szempontjából, a jobb parthoz való szerves kapcsolódás a közút és a vasút közelsége miatt építési és organizációs könnyebbségeket jelentett a megvalósítás idején, továbbá előnyös az üzem szempontjából. A duzzasztómű szabadnyílásai (2 db 18,00 m-es) és küszöbszintje meghatározása után, azok dimenzionálásával összefüggésben, változati vizsgálat tárgya volt a főelzárás típusa, mérete és kialakítása is. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy a szerkezet alkalmas legyen a magasabb duzzasztás létrehozására, illetve tegye lehetővé annak előállítását. A műszaki meggondolások és költségvizsgálatok azt mutatták, hogy célszerű már a kezdeti duzzasztás időszakára olyan méretű főelzárást beépíteni, amely a későbbi fejlesztés magasabb duzzasztási szintjének az előállítására átalakítás nélkül is alkalmas. Főelzáró szerkezetként a billenőtáblás elzárást és a süllyeszthető szegmens táblát vizsgálták meg. Ez a két szerkezet biztosíthatja a Körösi viszonyok mellett az üzemi igényt, hogy a vízlebocsátás, az uszadéklebocsátás és az esetleges jégleeresztés kedvező legyen. Az üzemi szempontok és költségek összevetése alapján a billenőtáblás elzárás bizonyult megfelelőnek, amely csavarómerev szerkezetként lehetővé teszi az egy oldalról való mozgatást is. A mozgatóberendezés két változata a mechanikus és az olajhidraulikus mozgatás volt. Figyelemmel a helyigényre, a korszerűségre és a költségekre, az elektroolajhidraulikus mozgatóberendezés adta a legmegfelelőbb megoldást. Ideiglenes elzárásként mind a felvízi, mind az alvízi oldalon Schőn-bakok szolgálnak. A betétgerendás ideiglenes elzárás, mint változat, kedvezőtlenebbnek bizonyult nagyobb súlya, mozgatóerő-szükséglete, elhelyezése és költsége miatt. A duzzasztómű feletti áthidalásra, és az ideiglenes elzárások elhelyezési módjára három változat készült: gyaloghíd-bakdaru, gyaloghíd-úszódaru, üzemi hídautódaru. A műszaki igények, az elhelyezési manipulációk, a költségek, valamint az esztétikai meggondolások alapján az üzemi híd megvalósítása jelentette az igényeket kielégítő legjobb megoldást. Változatként vizsgálták meg a mozgatás és működtetés helyét, mely a középső szélesebb (4 m-es) pilléren, vagy a két szélső pilléren valósítható meg, amikor is a középső pillér keskenyebb (2 m) lehet. A választott kialakítás a középső pillérből való működtetés, amelyet üzemi, statikai, költség- és esztétikai indokok támasztottak alá. A vizsgálatok sorában igen jelentősek voltak azok a modellkísérletek, amelyek a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet Vízépítési Tanszék laboratóriumában folytak. Az 1:30 méretarányú torzítatlan kismintán végzett kísérletek értékes adatokat szolgáltattak a tervezés, a kialakítás és az üzemrendek meghatározásához. A hidraulikai kísérletek eredményei alapján nyert végleges vonalazást a magas küszöb, a mederpillér, valamint a partfal és medercsatlakozás. Kísérleti téma volt még az energiatörő rendszer ellenőrzése, a medervédelem és a kimosások kérdése, az uszadék és a jéglebocsátás lehetősége, a tábla fölött átbukó vízsugár