Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

18 Szesztay Károly nagyon is egyszerűek és nyilvánvalóak, kiküszöbölésük mégis világszerte megoldhatatlannak látszik. Az 1974. januári dunai pakura-vész — hogy most hazai esetet említsek — jól példázza mire vezethet, ha valamely part menti ipartelep berendezésének rendkívülinek nem is mondható műszaki meghibásodása egybeesik a teljes mértékben talán soha ki nem küszöbölhető emberi gondatlansággal. Ismét más, főként a felszín alatti vizekre jellemző, esetekben a szennyeződési folyamat teljesen „rejtetten" zajlik le és az eredmény a szennyeződés okozóinak és a vízügyieknek egyaránt meglepetés, tehát előzetes mérlegelésről vagy döntésről szó sem lehet. Természetesen nem lehet azért mégsem mint megváltoztathatatlanba belenyugodni a vizeknek az iparosodást követő elszennyeződésébe. Márcsak azért sem, mert a helyzet utólagos jóvátétele és a vízi élet helyreállítása tavak és a lassan cserélődő felszín alatti vizek esetében úgyszólván teljeséggel lehetetlen, kedvezőbb adottságok esetén is csak részleges. Költségek, károk és bosszúságok tekintetében pedig mindenképpen sokszorosan többe kerül a társadalomnak, mint az I. táblázat szerinti döntési mechanizmus működési feltételeinek biztosítása: a kérdés tágabb kereteinek és hosszabb távlatainak áttekintéséből fakadó megelőzés és felkészülés. 4. Technológia és vízminőség-védelem A vízminőség-védelemnek tágabb kereteit és távlatait érintő egyik alapvető kérdés: Lehet-e a technológia által az élővizekben okozott károk és bajok elhárítását technológiai feladatnak tekinteni? Ez a kérdés kétféleképpen értelmezhető. Az egyik értelmezés abból indul ki> hogy végső soron a jelenlegi nagymértékű vízszennyeződés minden lényeges mozzanata világszerte az utolsó két-három évtized technológiai változásaihoz kapcsolódik. Az orvoslás lehetőségét és célszerű módozatait is ezekhez az új ipari, mezőgazdasági, közlekedési és más technológiai megoldásokhoz kapcsolódva kell tehát keresni és elemezni. Ebben az értelmezésben a kérdésre, azt hiszem, fenntartás nélküli, határozott „igen"-nel lehet válaszolni. A másik értelmezés szerint a vízszennyeződés és más környezeti károk csak átmeneti és lényeget nein érintő mellékhatásai a korszerű technológiának. Ebből következően az ipari, mezőgazdasági, közlekedési, lakásépítési, ruházkodási és más technológiákat hagyni kell a „saját" indítékaik és törvényeik szerint fejlődni. Legfejlebb esetenként ki kell ezeket a technológiákat egészíteni szennyezésgátló vagy szennyvíztisztító technológiával. Ennek a második értelmezésnek is van érthető és helyeselhető indítéka. A környezetvédelem valóban nem válhat a társadalmi-gazdasági célkitűzésekből fakadó termelési folyamatok gátjává, és — amint az I. táblázat is szemlélteti — bizonyos körülmények között valóban az alkalmazott termelési technológiát érintetlenül hagyó szennyvízkezelés lehet a célszerű megoldás. Ennek az értelmezésnek az általános érvényű elfogadása és alkalmazása azonban a következő főbb célok miatt mégsem volna célszerű : 1. A vízszennyeződés számos esetében egyszerűen nincs technológiai megoldás a folyókba, tavakba és talajvizekbe jutó víz tisztítására. Ide tartozik a legtöbb területileg elszórt mezőgazdasági eredetű vízszennyeződés (a talajból, vagy a talajjal kimosott műtrágyák, gyomirtó szerek stb.) és a felszín alatt lejátszódó szennye-