Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

A vízminőség-védelem 19 ződési folyamatok többsége (például felhagyott bányákban vagy kutakban elnyeletett termelési hulladékok stb.); 2. Más esetekben van, illetve lehetne technológiai megoldás a hulladékok és a szennyvizek ártalmatlanná tételére, csak éppen nincs idő és kutatói-tervezői kapacitás a megfelelő védőtechnológia kidolgozására és bevezetésére. A modern ipar évről évre és hónapról hónapra olyan nagy számban alkalmaz helyileg vagy országosan is új technológiai folyamatokat és termel új hulladékanyagokat, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik az esetleges vízszennyezések módszeres felderítése és védőtechnológiák kidolgozása és bevezetése — amint erről Б. Commoner helyzetelemző tanulmánya kapcsán már volt szó. 3. Ismét más esetekben van ugyan lehetőség és ismert technológiai eljárás a szennyvíz megfelelő mértékű tisztítására, de az ehhez szükséges költségek nincsenek arányban az adott tevékenység termelési értékével, illetve társadalmi-gazdasági felentőségével. vagyis a megoldás a termelési technológia módosításán keresztül célszerűbben érhető el. A technológia és a vízminőség-védelem kapcsolódásának és távlatainak értékeléséhez természetesen rendkívül fontos a technológiai fejlődést előmozdító, szabályozó indítékok és törvényszerűségek minél világosabb és részletesebb megismerése. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a technológia egészének és különböző ágazatainak nincs „saját" belső törvénye: A technológia súlya és szerepe a fejlődési folyamat egészében végső soron emberi és társadalmi törekvések, nézetek és értékrendszerek következménye és tükröződése. Nagyon sokat mond ebben a vonatkozásban az Amerikai Egyesült Államok 1949 — 1968. közötti technológiai változásait elemző tanulmánynak egyik összefoglaló megállapítása. A mezőgazdaság, ipar, lakásépítés, közlekedés, ruházkodás és más gazdasági tevékenységek fejlődésében a 20 év folyamán bekövetkezett rendkívül sokféle technológiai változás irányzatának elemzésében B. Commoner egyetlen vitathatatlanul közös sajátosságot talált : Valamennyi a gyorsabb és nagyobb profitszerzés lehetőségének irányába mutat és arra következetesen vissza is vezethető

5. Ennek a felismerésnek közvetlen és igen lényeges vízminőség-védelmi tanulsága és alátámasztása is van. Vulójában a folyók, tavak és talajvizek elszennyezése, vagyis a természetes asszimiláló képességüket meghaladó vagy további hasznosításukat károsan korlátozó fizikai, kémiai, biológiai vagy radiológiai terhelésük többnyire egyéni (vállalati) előnyöket és érdekeket helyez a közösségi érdekek fölé. Ebben a vonatkozásban a szocialista országok a közösségi érdekek védelmének politikai és társadalmi előfeltételeit már megteremtették, a gazdasági és technológiai feltételek és eszközrendszerek kialakulása és következetes alkalmazása még jórészt a jövő feladata. A technológia és a környezetvédelem kapcsolatának egy szinttel „műszakibb", ugyanakkor történelmileg nem kevésbé távlati megfogalmazása, a korszerű ipari társadalmi-gazdasági rendszert a ,.gép mítoszának" testet öltéseként tekinti (Mumford 1967. és 1970., McHarg 1971., Commoner 1971.). Ennek a mintegy öt évszázadra visszanyúló, s kialakulásában egyértelműen haladó gondolatokból és indítékokból táplálkozó „technologizálódási" folyamatnak, amely a közeli múlt, a jelen, sőt a távoli jövő számára is sok hasznos és nélkülözhetetlen elemet hordoz magában, lényegében két alapkövetelménye van. A műszaki tökéletesedés és a termelési (gazdasági) hatékonyság állandó és minél gyorsabb fokozása. Ahhoz, hogy ez a folyamat 5 ti. Commoner 1974 [7], 197—214 oldal. 2»