Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

A vízminőség-védelem 17 általánosságra szorítkozva öt vizsgálati (döntési) szintet különböztet meg. Ezek száma természetesen tetszés, illetve a vizsgálat részletessége szerint növelhető, vagv csökkenthető. A szintek kiválasztása és a célok, illetve az eszközök és korlátok körülírása is csak a szennyeződési kérdés tartalmi jellemzőinek (a szennyezés eredetének, a veszélyeztetett vízforrásoknak és társadalmi-gazdasági tevékenységeknek stb.) ismeretében adható meg egyértelműen. A táblázat tehát csak általános vezérfonálul szolgálhat a különböző szinteken felmerülő kérdések, lehetőségek és nehézségek felvázolására. A vizsgálat szintjének megjelölésére az I. táblázat fejrészében használt „döntés" szó tág értelmezést kíván és kiterjeszthető a döntést megelőző tervezési-kutatási és a következő beruházási, fenntartási és üzemirányítási tevékenységekre is. Az I. táblázat tartalmi áttekintéséhez célszerű talán a jobb szélső oszlopból, az 1. ábrához visszakapcsolódó megjelölésekből kiindulni. Amíg a készlet (jelen esetben a hulladéktermék befogadására alkalmas öntisztuló képességű folyóvíz) az igény felmerülésének helyén könnyen, olcsón és bőségesen áll rendelkezésre, szennyvízelvezetés és vízminőség-védelem egyszerű „szolgáltató" tevékenység. Ilyen körülmények között a tevékenység teljes ciklusa (tervezés, döntés, megvalósítás, üzemben tartás) lényegileg teljes egészében a vízügy belső feladata, amelynek ellátásához a társadalmi-gazdasági rendszer többnyire más közületi szolgáltatásokkal együttes költségvetésben biztosít (a hulladék eredetét jelentő tevékenységekhez viszonyítva általában igen szerény) fedezetet. Hulladékok és szennyvizek befogadására alkalmas helyi vízfolyások hiányában — vagy ezek jelentős károsodás nélkül igénybe vehető öntisztuló képességének kimerültével — a szennyvíztisztítás mértéke és biztonsága iránti követelmények, és ezzel együtt a szükséges költségek, fokozatosan növekszenek: kezdetben lassan, később egyre rohamosabban. A tisztítási költségek növekedése és a megengedhetőnél nagyobb szennyvízterhelésből származó károk és panaszok szaporodása nyomán a társadalmi-gazdasági rendszer egyre magasabb és magasabb szintjén irányul figyelem a vízminőség védelmére és ennek nyomán fokozatosan bővül a beavatkozások cél- és eszközrendszere (lásd az I. táblázat ,,a", „b" és „c" oszlopát). Annak, hogy a védelmi tevékenységek bővülését szorgalmazó, elvben igen ésszerűnek és egyszerűnek látszó fenti mechanizmus világszerte mégsem tudta és — kivételes esetektől eltekintve — ma sem tudja megakadályozni a folyók, tavak és felszín alatti vizek minőségének senki által nem kívánt és nem helyeselt mértékű leromlását, igen sok, helyenként és esetenként különböző oka van. Gyakran hiányoznak a hidrológiai és természetkörnyezeti (ökológiai) adatok és ismeretek a szennyeződési folyamat mértékének, előrehaladásának és következményeinek számbavételéhez. Ebben a tekintetben jellemző példa Észak-Amerika egyik legnagyobb és leglátogatottabb tavának, az Erie tónak az esete. A tó környékének a századforduló táján megindult gyors ütemű iparosodása és városiasodása következetében az Erie mintegy 50 év alatt jutott el a csaknem teljes ,,biológiai halál"ig, amelynek valódi okait és folyamatait lényegileg [csak utólag (1953 nyarán) sikerült megállapítani, holott már a húszas évektől kezdődően az érintett két gazdag ország neves szakemberei és szakintézményei kutatták a szenynyeződés okait és megállapításának lehetőségeit.

4 Más esetekben a közvetlen okok 4 Lásd Commoner 1974, [T-I 91—108. oldal. 2 Vízügyi Közlemények