Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok

246 Kienitz Gábor olyan létesítmények, amelyeknél ez bekövetkezhet. Viszonylag kicsiny azonban annak valószínűsége, hogy ilymódon nagyobb víztömegek szennyeződjenek, másrészt többnyire lehet találni valamilyen lokalizálási lehetőséget a veszély korlátozására, majd megszüntetéséibe ott, ahol ilyen szennyeződés következett be. Ezeknek a haváriás eseteknek az elhárítására természetesen mindenütt fel kell készülnünk, ezek azonban nem olyan problémák, amelyek átfogóan érintenek egész vízgyűjtőket. Ezzel szemben a mezőgazdaság vegyszerezési tevékenységéből származó szenynyeződésekre egyre kevésbé lehet a „havária" kifejezést alkalmazni. Minthogy ez a tevékenység rohamosan fejlődik, a következő okok folytán a mezőgazdaságilag művelt területeken bárhol felmerülhet majd a várható lefolyó vizek vegyszeres szennyeződésének veszélye : a) A mezőgazdaság egész vízgyűjlőkre, vagy azok jelentős hányadára rendszeresen olyan vegyi anyagokat juttat, amelyek megjelenése a lefolyó vizekben egyértelműen károsnak minősül. b) A vegyi anyagok túlnyomó részének kiszórási ideje nagy valószínűséggel esik egybe csapadékos időszakokkal, amikor lefolyás jöhet létre. c) Bár semmi támpontunk nincs arra nézve, hogy a vegyszerek kiszórása és a csapadék bekövetkezése között eltelt idő függvényében a vegyszerek mekkora hányada mosódhat le a lefolyó vizekkel, megállapíthatjuk, hogy már kis hányad mellett is olyan nagyságrendű vegyszerkoncentrációk alakulhatnak ki a lefolyó vizekben, amelyek meghaladhatják az ártalmatlannak tekinthető értékeket. d) Az előbbi három tételből következik, hogy a mezőgazdaság kemizálásának országos elterjedésével, intenzitásának optimális mértékűvé történő fejlesztésével, a tenyészidőszakot közvetlenül megelőző időben, valamint a tenyészidőszak során az eddigieknél gyakrabban kell számítanunk arra, hogy a csapadékból keletkező vizek meg nem engedhető koncentrációban fognak káros vegyi anyagokat tartalmazni. Ez sok szempontból lehet veszélyes, és ez a veszély különösen fokozódhat sík területeken, ha kettős működésű (öntöző—lecsapoló) csatornák is vannak, vagy általában a csurgalékvizeket újból felhasználhatják öntözés céljából. e) A lefolyó vizekben a mezőgazdaság tevékenysége nyomán megjelenő vegyi anyagokról tudjuk, hogy általában lassú a lebomlási idejük, ezért valamely vízrendszerbe történő bebocsátásuk esetén hatásaikra hosszabb távon is számíthatunk; egy-egy befogadóban az odaérkező vegyi anyagok összegeződhetnek, hordalékában felhalmozódhatnak. Ha viszont tározóban tartjuk vissza ezeket a vizeket, akkor a visszatartás helyén okozhatnak — egyelőre eléggé felderítetlen mértékben — károsodásokat a talajban és a környező talajvíztérben. b) A vízrendezés célkitűzéseinek és alapelveinek megfogalmazása a mezőgazdaság kemizálása által teremtett új helyzetben A fentieket egybevetve megállapíthatjuk, hogy fel kell készülnünk arra, hogy a vízrendezés célkitűzéseit átértékeljük, alapelveit pedig átdolgozzuk. A főbb feladatokat az alábbiakban jelölhetjük meg. a) A korszerű vízrendezés azon alaptétele, hogy megfelelő kultúrtechnikai és agrotechnikai módszerek alkalmazásával a csapadékot vissza kell tartanunk ott, ahol leesett, új jelentőséget nyert. Eddig csak az évi csapadék elégtelen mennyiségére és a vízhiányra hivatkoztunk, most ez a visszatartás még parancsolóbb szükségességgé