Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

14 Szesztay Károly Az, hogy az elmúlt évtizedekben úgyszólván valamennyi erősen iparosodott országban meglepő egyidejűséggel és határozottsággal lobbant lángra a környezeti válság parázsa, lényegileg abból ered, hogy a modem technológiák elfordultak a természet igyen ajándékaitól, és új megoldásokkal helyettesítik azokat : a talaj természetes termőképességét műtrágyázással, a víz és a szél energiáját kémiai (szén, olaj, atom) energiával, a belvízi hajózást vasúti és közúti szállítással. Bár mindezek az új megoldások végső fokon szintén természeti készletekre és erőforrásokra támaszkodnak, két igen lényeges vonatkozásban szakítanak a korábbi évezredek hagyományával : 1. a folyamatosan megújuló készletek helyeit elsősorban az emberi történelem időléptékében meg nem újuló természeti készleteket fogyasztják, és 2. egységnyi termékre vonatkoztatva a korábbi technológiáknál sokszorta több energiát fogyasztanak és sokszor több hulladékot (fel nem használt mellékterméket) termelnek. A folyamatban levő és néhol már a mezőgazdaság, ipar és közületi szolgáltatások egészét átformáló technológiaváltozás főbb mozzanatai az Amerikai Egyesült Államok második világháború utáni két évtizedet áttekintő felmérés tükrében (Commoner 1971) és elsősorban a vízminőség-védelem szempontjait követve az alábbiakkal jellemezhetőek : a) 1949-ben az Egyesült Államok mezőgazdasága a központi nyilvántartás termésegyenérték egységére (USDA unit of crop production) 11 ezer tonna nitrogén műtrágyát használt fel. Húsz év múlva, 1968-ban, ugyanehhez az egységnyi terméshez már 57 ezer tonna nitrogén műtrágyát használtak fel átlagosan. Ez azt jelenti, hogy a műtárgyázás hatékonysága (a talaj természetes termőképességének fokozatos elhalásával) több mint ötszörösen csökkent és növekvő mennyiségű műtrágya fel nem használtan terjedt tovább a természeti környezetbe és érte el a környező talajvizeket, folyókat és tavakat; b) A felmérések szerint a modern állattenyésztési technológia is jelentékeny tényező az Egyesült Államok vízminőség-védelmi helyzetének válságosra fordulásában. Ebben az esetben nem annyira a szennyező hulladék összmennyiségének növekedése, hanem kis területekre összezsúfolt állattartási technológiából eredő rendkívüli mértékű helyi felhalmozódása a veszély forrása. Amíg az állatokat legeltetéssel nevelik, az állati hulladék nagy területeken oszlik szét és a talaj természetes termőképességét gazdagítja. A vizsgált két évtized folyamán egyre általánosabban alkalmazott tenyésztőüzemi állattartás (feedlot technology) esetében viszont a kis helyen felhalmozódott hulladék jelentékeny hányada záporesők alkalmával bemosódik a talajba és a környező vízfolyásokba; c) Az ipari és közlekedési technológiák különböző ágazatait is részletesen elemző felmérés a vizsgált húsz év alatt a következő fontosabb területeken talált lényeges eltolódást: A gyapjút és gyapotot egyre inkább műanyagok helyettesítik. Á szappan egyre inkább háttérbe szorul a mesterséges mosószerek mellett. Az építőipar egyre nagyobb mértékben használ alumíniumot, betont és műanyagokat az acél és a fa háttérbe szorításával. A vasúti szállítást növekvő mértékben váltja fel a közúti szállítás. Az ismételten felhasználható üvegeket és palackokat egyre inkább kiszorítják a vissza nem váltott üvegek és palackok. Á személygépkocsik súlya növekedett, a természetes gumiból készült keréktömlőket egyre jobban kiszorítják a műanyagból készültek. A gépkocsik kilométerenkénti üzemanyag-fogyasztása és az üzemanyag tetraethyl ólomtartalma növekedett.