Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával

A vízminőség-védelem 15 Mindezek a változások jelentékenyen növelték az ipar energiafogyasztását (és az ehhez szükséges hűtővíz szükségletét) és az ipari hulladékanyagok és hulladékhő mennyiségét (és ezzel együtt az ipari eredetű vízszennyezést). A helyzetfelmérő tanulmány felhívja a figyelmet a két évtized folyamán tapasztalt szennyeződés három fontos sajátosságára, amelyek rendkívüli mértékben megnehezítik a belőlük fakadó károk megelőzését és csökkentését. 1. Az ipari hulladékokkal számos olyan vegyi anyag jut a környezetbe, amelyek természetes úton nem képződnek és ennek megfelelően természetes úton nem bomlanak le és nem kapcsolódnak be a természet anyagforgalmába. 2. Amíg az adott helyen keletkező lakossági és mezőgazdasági eredetű szenynyeződésnek határt szab a terület által eltartható lakosok száma és a terület növényi és állati élővilágának anyagforgalma, az ipari eredetű szennyeződésnek nincs természetes mennyiségi korlátja. Ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok mezőgazdasági technológiája ma már közelebb áll az iparéhoz, mint a szerves mezőgazdaságéhoz. 3. Az ipar évről évre olyan nagy számban vezet be új technológiai folyamatokat, és bocsát ki új hulladékanyagokat, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik ezek vízszennyező hatásának, illetve az ebből eredhető károknak az előzetes áttekintése és számbavétele. Ebben a vonatkozásban a vízvédelem nem szorítkozhat a néhány hagyományosan „vízigényes" ipari ágazat figyelemmel kísérésére, mert a használt víz mennyisége szempontjából elhanyagolhatónak látszó ipari létesítmények hulladékanyagai is messzirenyúló károsodást okozhatnak a befogadó víz minőségében és élővilágában. Társadalmi-gazdasági szerepét tekintve a környezetvédelem és vízminőségvédelem előtérbe kerülése csupán egyik összetevője egy tágabb körű történelmi folyamatnak, vagyis a víz, a levegő és más eddig korlátlanul és ingyen rendelkezésre állónak tekintett természeti készlet termelési tényezővé válásának és jelentőségük fokozatos növekedésének.

3 3. A vízminőség-védelem cél- és eszközrendszere A legtöbb vízügyi ágazat esetében a célkitűzések kapcsolódnak a többi gazdasági ágazathoz és az eszközök jórészt vízügyiek. A vízminőség-védelem terén a helyzet lényegileg fordított: A végső cél — a folyók, tavak és a felszín alatti vizek tisztaságának megőrzése és helyreállítása — vízügyi, míg az elérését szolgáló eszközök jórésze, éppen a legdöntőbbek, kívül esnek a vízügyi szakágazat hatáskörén. Egy másik, az előbbihez szorosan kapcsolódó sajátosság, hogy az eszközök jelentékeny része — ismét csak a legfontosabbak — nem műszaki, hanem igazgatási jellegű. Természetesen a műszaki eszközök itt is alapvetőek, de gyakrabban és hamarabb kell azokat kiegészíteni gazdasági-jogi szabályozással, mint a többi vízügyi szakágazat esetében. A célok és eszközök egymásba kapcsolódó és egymást felváltó sorozata érdemben csak a vízminőség-védelem kérdésével foglalkozó intézmény szintjének a megjelölése után, pontosabban azzal együttesen tekinthető át. Az I. táblázat 3 Lásd például UcynárJ. 1976. [5.] 71. old. és Gergely /. 1977. [9.] 22. old.