Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

150 Szlávik Lajos 5. ábra. A volga-kámai vízlépcső-kaszkád vázlatos hossz-szelvénye és helyszínrajza. Duzzasztómüvek: 1 — Ivankovói, 2 — Uglicsi, 3 — Riibinszki, 4 — Gorkiji, 5 — Csebokszári, 6 — Volga Lenin, 7 — Szaratovi, 8 — Volgográdi, 9 — Felső-Kámai, 10 — Kámai 11 — Votkinszki, 12 — Alsó-Kámai, 13 — Cimljanszki (a Donon) Рис. 5. Схематический продольный профиль волго-камского каскада водохранилищ с плановой зарисовской Fig. 5. Profile and layout of the canalized Wolga—Kama River A víztározók létesítése során elsősorban a komplex rendeltetésű létesítmények megvalósítására törekednek. Alapvető célkitűzés a vízlépcső-rendszerek létrehozása, a nagyobb folyók teljes csatornázása, lefolyásuk lehető legteljesebb szabályozása. Az európai országrészben megvalósulás előtt áll a Dnyeper- és a Volga-vízrendszer lefolyás-szabályozása. A Dnyeperen 5 nagy tározó és az épülő Kanyevi komplex vízlépcső szolgálja ezt a célt; ezek együttes vízfelszíne 7479 km

2, teljes térfogata 43,1 km

3, hasznos térfogata pedig 20,4 km

3 (4. ábra). A Volgán és legfontosabb mellékfolyóin (Moszkva, Káma, Ufa) 10 meglevő és 3 épülő víztározó, összesen 21 941 km

2-es vízfelszíne, 211 km

3-nyi teljes és 95 km

3-nyi hasznos térfogata biztosítja a lefolyás szabályozását (5. ábra). A Dnyeperhez és a Volgához hasonlóan számos folyón valósul meg fokozatosan a teljes lefolyás-szabályozás tározóláncok kiépítésével, pl. a Nyizsnij-Vüg, Angara, Irtis, Jenyiszej, Szirdarja, Paz, Vahs, Nariin, Csircsik, Nyugat-Dvina stb. folyókon. Vízátvezetések A Szovjetunió számos nagy folyójának természetes vízjárása már eddig is jelentősen megváltozott (pl. Dnyeper, Volga, Szirdarja, Irtis stb.). A lefolyás térbeli átcsoportosítására, a vízátvezetésekre szolgáló csatornákon már jelenleg is évente több mint 40 milliárd m

3 víz átvezetésére kerül sor. Az V. táblázat összefoglalja a Szovjetunió meglevő és épülő 23 legnagyobb vízátvezetésének fontosabb adatait, területi elhelyezkedésüket a 6. ábra mutatja. A vízátvezető létesítmények építése nagyobb ütemben az 1930-as évek végén kezdődött. 1939-ben, augusztus 1. és szeptember 15. között, mindössze 45 nap alatt az üzbég kolhozparasztok tíz- és tízezrei megépítették a 100 m

3/s vízszállítóképességű Nagy-Fergáni-csatorna 270 km hosszú szakaszát, 18 millió m

3 földmunkával; később ezt Tádzsikisztán területén további 75 km-rel meghosszabbították. A népi építések módszerével készült el az Észak-Fergáni-főcsatorna is (165 km), Üzbegisztánban stb. A társadalmi és gazdasági fejlődés előrejelzése azt mutatja, hogy az Orosz Föderáció, Ukrajna, Közép-Ázsia, Kaukázus-vidék, Kazahsztán, sőt Belorusszia valamennyi fontosabb gazdasági körzetében az elkövetkező 20—30 éven belül a termelőerők fej-