Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízkészlet-gazdálkodás Szovjetunióban 151 V. táblázat A Szovjetunió meglevő és épülő nagyobb vízátvezetései Vízhozam Főbb munkaRenHossz km Vízhozam Éves EmelőLépmennyiségek Üzembe helyezés ideje Sorsz. Megnevezés deltetés Hossz km a vízkivételnél VÍZSZállitáS magasság m csők száfold. beton Üzembe helyezés ideje deltetés m

3/s km

3 ma mill. m

3 vb. ezer m

3 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 1. Észak-Donyec— Donyec-medence V, Ö 132 32 0,65 237 4 43,5 465,4 1959 2. Dnyeper— KrivojEog V, Ö 76 35 0,70 83 3 15,0 100,0 1962 3. Irtis— Karaganda I. (item V, ö 455 76 2,50 450 22 97,0 305,0 1962-1974 között I. ütem П. ütem 23,0 4. Volga—Uvogy V, Ö 73 8,8 0,15 50 1 13,0 200,0 1966 5. Dnyeper—Donyecmedence* V, ö 2C0 120 2,75 64 17 126,0 842,0 Épül 1970 óta Bef. 1977-ben 6. Karakumi Lenin I. ütem ö, V 850 367 18,0 Gravitációs — 870,0 5350 1959 II. ütem* 1410 820 1980—1985 7. Karsinszki O, V 78 175 2,2 142 7 56,5 762,0 Épül (1973) 8. fezaki-Krimi* ö, V 494 380 5,5 150 3 595,0 2530 1965 9. Nevinnomüszki ö, V 50 75 1,9 Gravitációs 25,0 220,0 1948 10. Nagy Sztavropoii I-II. ütem* ö, V 475 180 1,6 Gravitációs — 130,0 575,0 1957-1967 1965-1974 11. Amu—Buharai Ö 176,9 122,5 41,3 127,3 1962-1965 Megjegyzések: jelölések: — 0 öntözés, V — vízellátás * — a csatorna építése folytatódik lődésének üteme és méretei elsődlegen a természetes vízkészletek növelésére, pótlására irányuló tevékenységtől függnek. Л Szovjetunió európai területének déli részén levő folyók felszíni vízkészlete (elsősorban a Volga, Dnyeper, Kubany, Terek folyók vízkincse) sokéves átlagban 480 km

3 — az ország teljes felszíni vízkészletének csak 10,5%-a. A 75 és 95%-os tartósságú kisvizes években a vízkészlet csak 417 ill. 346 km

3. A kisvizes években — az átlagoshoz viszonyítva — a Volga vízkészlete 69 km

3-el (27%), a Dnyeperé 20 km

3-el (38%), a Doné 11,4 km

3-el (41%), az Uraié 6,7 km

3-el (63%) csökken. Az 1972. évi adatok szerint a népgazdasági ágazatok vízigénye ebben a térségben — a Kaszpi- és az Azovi-tengerek ökológiai szempontból fontos vízpótlási igénye nélkül — 316 km

3, vagyis a 75%-os tartósságú kisvizes év készletének több mint háromnegyede. Annak ellenére, hogy a vízgazdálkodás műszaki fejlődése révén csökken az ipar, a hőenergetika vízigénye, korszerűsödik az öntözés, a teljes vízfelhasználás a közeljövőben eléri a 380—420 km

3-t. A súlyos vízhiány megoldása: a Fehér-tengerbe és a Finn öbölbe torkolló északi folyók vizének átvezelése délre. Az Északi-Dvina, Onyega, Mezeny, Kem, Pecsora, Tuloma, Neva stb. vízkészlete átlagos években 390 km

3. A vízjárási sajátosságok alapján megállapították, hogy a halászati érdekek és a természeti körülmények károsítása