Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kovács Dezső: A Duna-Ankét 1977-ben

VITA Hozzászólás Marko Iván : A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyárának szennyvízkezelő telepe című tanulmányához (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1977. évi 3. füzetében 442-450 old.) Dr. Dobolyi Elemér

1 hozzászólása Érdeklődéssel fogtam hozzá Markó Iván cikkének olvasásához, hiszen a cím alapján az ország jelenlegi legmodernebb ipari szennyvíztisztító telepéről nyújt átfogó beszámolót. Véleményem szerint, szerencsésebb lett volna, ha szerző közleménye címéül például „A szennyvíztisztító telep műtárgyainak alapozásá"-t adja, és nem az adott címnek megfelelően a teljességre törekszik. Az alapozási munka bemutatása bizonyára kielégíti az olvasó közönség igényeit — ennek megítésélére képzettségemnél fogva nem vállalkozhatom —, azonban úgy érzem, hogy a szennyvíztisztítás-technológia leírásához kiegészítés, illetve pontosítás szükséges. Valószínűleg elkerülte szerző figyelmét az a tény, hogy a PIV megbízásából a VITUKI 1969-ben, majd 1971-ben szennyvíztisztítás-technológiai kutatást végzett a PIV Dunaújvárosi Gyára bővítésével kapcsolatos szennyvízkezelési kérdések megoldására, amely kutatás keretében laboratóriumi, majd félüzemi kísérleteket végzett a célszerű tisztítástechnológia kialakításának érdekében. Tulajdonképpen ez a kutatási jelentés képezte alapját a megvalósult tisztítástechnológia tervezésének. A VITUKI kísérletei alapján kimért technológiai paraméterek helyességét azóta, a már üzembe helyezett tisztítótelep próbaüzemi adatai is igazolták. A cikk az ,,a) Szennyvíztisztítás elve és műtárgyai" c. részével kapcsolatban csupán két jelentős tényre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a cellulózgyártás technológiáját — több egyéb tényező mellett — a megoldatlan szennyvíztisztítási problémák miatt világszerte átalakították, vagy átalakítják a teljes vegyszer-regenerálással működő szulfátos, illetve semleges szulfitos félcellulóz gyártási technológiára. Ezt tették Dunaújvárosban is. így amellett, hogy a költséges feltáró vegyszereket kis veszteséggel a gyártás számára visszanyerik, igen jelentős szennyvíztisztítási problémát is megoldanak. A másik jelentős tény pedig az, hogy adott esetben egy szennyvíztisztítás-technológia még akkor is lehet világszínvonalú és korszerű, ha a szennyvíz KOI értékét — mint jelen esetben is — 2000 mg/l-ről csupán 1000 mg/l-re, tehát mindössze 50%-os hatásfokkal csökkenti. Ez azt is bizonyítja. hogy a 40/1969. Korm. sz. rendeletben előírt 75 mg/l-es KOI csupán a bírságolás alapjául szolgáló határérték, de semmi esetre sem tekinthető tervezési 1 Dr. Dobolyi Elemér, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vízminőségvédejmi Intézete (Budapest).