Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kovács Dezső: A Duna-Ankét 1977-ben

Vita 139 alapadatnak. Egy biológiai szennyvíztisztító teleptől csak annyit lehet várni, hogy a biológiailag bontható szerves szennyezéseket eltávolítsa, és ennek az igénynek a telep - a próbaüzem adatai alapján — a 90 —95%-os BOI

3-re vonatkoztatott hatásfokot tovább növelni a biológiai lépcső után már csak kémiai, illetve fizikai—kémiai módszerekkel lehet, és erre — amennyiben a Duna vízminőségi állapota azt megkívánja, és a népgazdaság teherbíró képessége lehetővé teszi — , a VITUKI javaslatot is tett. A közleményben előforduló apró tévedések, elírások közül kettőt tartok szükségesnek felemlíteni, nevezetesen azt, hogy Duna 100 cm-es vízállásához Dunaújvárosban nem Q = 470 m

3/sec. (valószínűleg elírási hiba folytán) mert az eddig mért legkisebb vízhozam is 780 in

3/s, hanem Q = 1330, m

3/sec érték tartozik, és hogy a szennyvíztisztítás során keletkező iszapot nem vákuum dobszűrővel, hanem szűrőpréssel víztelenítik. Arra a félreértésre vezető kijelentésre azonban, amit szerző a következőképpen helyezett el szövegében ... „A 10—20 m

3-es tartályokban mésztejet, kénsavat, cseppfolyósított ammóniákot, foszforsavat és vasszulfátot tartauak készenlétben." — nyomatékosan felhívom a figyelmet. A karbamid oldatot (és nem cseppfolyós ammóniát), és a foszforsavat ugyanis nem „készenlétben" tartják, hanem a tisztítástechnológia fontos részeként, a főleg szénhidrátot tartalmazó, de egyébként tápanyaghiányos szennyvízhez adagolják, hogy a biológiai szennyvíztisztítás végbemehessen: A ,,c) A kivétel néhány fontosabb jellemzője" c. résszel kapcsolatban megemlítem, hogy a szennyvíztisztító telep beruházási költsége a szerző által feltüntetett rendkívül kedvező 130 millió forint helyett a Könnyűipari Beruházási Vállalat tájékoztatása szerint 221 millió forintba került. Markó Iván

1 megjegyzései Dr. Dobolyi Elemér hozzászólásához A Papírgyári Vállalat Dunaújvárosi Gyárának szennyvízkezelő telepéről szóló ismertetésem célja az volt, hogy a makroporozus lösztalajon való újszerű, gazdaságos és így követendő alapozási eljárásról adjak tájékoztatást. A szennyvíztisztítás technológiájának részletes elemzése nem befolyásolja az alapozási eljárás megoldását, és a cikk terjedelme sem tette lehetővé ennek alaposabb ismertetését. A szennyvíztisztító műtárgyak alapozási kérdéseinek részletes ismertetése előtt azonban szükségesnek tartottam a vasbeton műtárgyakban végbemenő mechanikai, biológiai és vegyi folyamatokkal — a teljesség igényének kizárásával — érintőlegesen foglalkozni. Ez a szándékom abból is kitűnik, hogy tanulmányomban a szennyvíztisztítás folyamatábráját sem közöltem. A tanulmányomban érintőlegesen foglalt, rövidre fogott és csak a legszükségesebb adatokat tartalmazó szennyvíztisztítási technológiai rezümében megemlítettem, hogy a szennyvíztisztító telep technológiáját a francia Omnium d'Assainissiment (rövidítve ODA) cég tervezte, és így nem került sor azoknak az intézményeknek felsorolására, amelyek ezzel a kérdéssel korábban nálunk foglalkoztak. A költségek nagyságával kapcsolatos eltérés mélyebb elemzéssel nyilván tisztázható, hiszen sem az eredeti cikkben, sem az észrevételekben nem került részletezésre a szoros értelembe vett építési és a kiegészítő szerelő munkák költséghányadának ismertetésére, valamint a költségek meghatározásának időpontja sem. 1 Markó Iván, oki. mérnök, Vízügyi Építő Vállalat (Budapest).