Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
1. füzet - Bauer Mária: Aktív szenet alkalmazó tisztító rendszerek tervezése és üzeme
72 Bauer Mária Az izotermák megszerkesztéséhez meghatározott mennyiségű folyadékot vizsgálnak különböző szénfajták ismert mennyiségével. Az aktívszén-folyadékelegyet meghatározott ideig állandó hőmérsékleten keverik. Ezután a szenet szűréssel eltávolítják és a folyadék maradék szervesanyag-tartalmát meghatározzák. Az adszorbeált szervesanyag-mennyiség és egységnvi súlyú szén hányadosát X 1 -^-et I, a függőleges tengelyre, az oldatban visszamaradó szervesanyag koncentrációt, C-t, a másik tengelyre felrakva az 5. ábra szerinti grafikont kapjuk, ami kifejezhető a Freundlich-féle összefüggéssel. Az izotermát extrapolálva a kezdeti szervesanyagkoncentrációhoz tartozó egyensúlyi koncentráció meghatározható. Az izotermák lineárisak az egy komponensű, hígított oldatok esetében csakúgy, mint több komponensű elegyeknél ; de az is előfordulhat, hogy nem, amennyiben a több komponensű rendszer összetevői erősen különböznek adszorbeálhatóságukat illetően. A kapott izotermák nagyon értékesek különböző széntipusok összehasonlítására, valamint a pH és a hőmérséklet hatásának tanulmányozására. Természetesen fenti módszer nem helyettesíti a kisüzemi kísérletek eredményeit, amelyet a szükséges kontakt idő meghatározása érdekében folytatnak, amikoris mérik a szervesanyag-tartalom változásait különböző kontakt idők mellett. Az eltávolított szervesanyagok mennyisége különbözni fog az I. oszlopnál, amikor a tisztítandó víz belép a szűrőoszlopba, illetőleg amikor elhagyja azt. Jól látható a 4. ábrán, hogy egy bizonyos T 1 idő elteltével az I. szűrőoszlop már nem aktív, a belépő és távozó víz koncentrációjában nincs különbség, a szervesanyag-tartalom az oszlopban már nem változik. Az I. oszlop által eltávolított szervesanyag-tartalom meghatározható, ha megmérjük a „0" és „1" görbék közti területet. A terhelési tényezőt általában az egységnyi súlyú aktívszén által adszorbeált szervesanyagok súlyával fejezzük ki. A minimális kihasználtsági fok számítható, ha mind a terhelési tényező, mind az elérni kívánt tisztítási fok ismert. A minimális kihasználtsági fok nem mindig érhető el a gyakorlatban. Vannak esetek, párhuzamos üzemű szűrőknél, amikor nem gazdaságos minden szűrőt telíteni. Ilyenkor a tényleges kihasználtsági fok felette marad, vagy egyenlő a minimális kihasználtsági fokkal. A tényleges kihasználtsági fokot — gyakran szénadagolásnak, vagy elégési mértéknek is nevezik — g/m 3-ben fejezik ki. [gyenként üzemeltetett szűrök Fixágyas szűrök sor ba kapcsolva elle ná ramú moz go àgyas szúrok Teljes érintkezési iúo6. ábra. A szürőoszlopok áramlási viszonyainak hatása a tisztítási folyamat gazdaságosságára Рис. 6. Влияние условий гидродинамики в фильтрационной колонне на экономичность процесса очистк Bild G. Auswirkung der Strömungsverhältnisse der Filterkolonnen auf die Wirtschaftlichkeit des Klärungsprozesses
