Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Bauer Mária: Aktív szenet alkalmazó tisztító rendszerek tervezése és üzeme

Aktivszenet alkalmazó víztisztító rendszerek 73 Az elsődleges tervezési tényezőket tárgyalva, Erskine [19J olyan grafikus módszert használ, amely lehetővé teszi az aktívszenes tisztítási folyamat tervezé­sének analízisét és optimalizálását. Itt mutatja be, hogy megadott tisztítási fel­tételek mellett a szénadagolást és a becsült teljes érintkezési időt korrelációba lehet hozni egyetlen üzemi görbén (6. ábra). Az egyes rendszerek üzemi görbéje különböző. Az ábrán látható, hogy a legalacsonyabb szénadagolást és a legrövidebb érintkezési időt az ellenáramú szűrők üzeme mutatja. Az üzemi görbékből a költségek számíthatók. A teljes beruházási költség leg­inkább a kontakt idő megválasztásával befolyásolható, az üzemi költség pedig a szénadagolással. A költségek meghatározását és összehasonlítását a különböző rendszerek gazdaságosságának tárgyalásánál mutatjuk be részletesen. A szűrőágy vastagsága A szűrőágyak vastagságának és a szűrési sebességnek jó kiválasztása az aktív­szénszűrés hatásossága szempontjából igen fontos, mert ezek a tényezők határoz­zák meg a kontakt időt. A kísérleti eredmények és az üzemi tapasztalatok azt mutatják, hogy az adszorpció legfeljebb 10 perc alatt teljes mértékben végbemegy, ennél hosszabb érintkezési idő tehát nem szükséges. A víztisztítási gyakorlatban az érintkezési időt 3—7 perc között választják meg. A kontakt időtartam (T) kiszámítható a kezelt víz és az aktívszén térfogat­viszonya közötti alábbi összefüggésből: ahol T a kontakt időtartam (perc), v a víz/szén térfogatviszonya, p a szűrőtömeg porozitási tényezője (gyakorlati értéke 0,5 körül van) [20J. A tervezésnél figyelembe kell venni a tisztítandó víz lebegőanyag-lartalmát és az ehhez kapcsolódó öblítővízszükségletet, és meg kell tervezni a szén kezelésé­hez szükséges berendezéseket is. Már a tervezésnél számba kell venni a széncsere vagy regenerálás gyakoriságát a zavartalan üzem érdekében. A szürőkialakitás és az alkalmazott üzemi módok A granulált aktivszénszürők alkalmazása esetén többféle üzemi rendszer alakít­ható ki, amelyek többé-kevésbé hasonlóak a többi szűrési folyamathoz. A szűrő­kialakítás, a víz átfolyási iránya, ill. az alkalmazott iizemi mód szerint meg­különböztetünk: nyomás alatti és gravitációs, egyenáramú és ellenáramú, párhuza­mosan és sorosan kapcsolt, valamint egyszerű adszorpciós és vegyes működésű szűrő­ket. A víztisztítási gyakorlatban a legelterjedtebbek: a) a gravitációs egyenáramú szűrők (7. ábra); b) a nyomás alatti egyenáramú szűrők (8. ábra); c) a nyomás alatti ellenáramú szűrők (9. ábra). a) A gravitációs rendszernél, mint a neve is mutatja, bizonyos magasságú vízoszlopot tartunk a szénszűrő ágy felett, hogy biztosítsa a víz lefelé való áramlá­sát a szűrőn keresztül, szemben a két utóbbi szűrőtípussal, ahol szivattyú nyomja keresztül a vizet a szűrőágyon. A gravitációs átfolyás határt szab a szűrési sebes­ségnek, ezért a szűrési sebesség 5 m/ó körül van, míg a nyomás alatti egyirányú és mozgóágyas (ellenáramú) szűrőknél a maximális sebesség 25 m/ó is lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents