Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Egerszegi Gyula: A felszíni vizek minőségének jogi védelme a Magyar Népköztársaság nemzetközi egyezményeiben

A felszíni vizek minőségének védelme 435 minden mutatóhoz, mind a négy osztályban egy-egy határérték vagy minőségi megállapítás tartozik. Nos, az országba belépő vizekből vett mintáknak az ismerteteti, normatívarendszer szerinti feldolgozása nyomán az állapítható meg, hogy a belépő vizek minősége általában II. vagy ennél rosszabb kategóriába tartozik. Hozzáadva ehhez a belföldi szennyezéseket, vízfolyásaink minőségi állapota a következő képet adja: „tiszta" 34%, „kissé szennyezett" 52%, „szennyezett" 12%, „nagyon szennyezett" 2%. Ez a helyzetkép azonban nem teljes, mert legtisztább vizeinket bármikor érheti meglepetésszerű szennyezés. (Megjegyezzük, hogy a jóminőségű vizek területi eloszlása egyenlőtlen, mert 90%-a a Duna, 10%-a a Tisza vízgyűjtőjéről származik.) Első kérdésünket úgy érezzük, ezzel megválaszoltuk. Egy szakértőkből álló bizottság „A környezet emberre gyakorolt hatása jelenlegi helyzetének, problémáinak felmérése és értékelése" c. tanulmányban

5 felmérte és becsléssel megállapította a magyarországi környezetszennyezés, ezen beliil a vízszennyezés okozta károk nagyságát. A tanulmány szerint az 1970. évi vízszenynyezés hatására bekövetkezett és számszerűsített, valamint becsült gazdasági-társadalmi károk, veszteségek a következők: - a szennyvíztisztításból elmaradó felhasználás előtti többletköltségek összege 2 milliárd; — a becsült károk összege 255 millió; — a becsült veszteségek összege 2 milliárd 526 millió; a rendkívüli szennyezések elhárításának költsége pedig 300 millió, összesen tehát 5 milliárd 371 milló forint. Ez az összeg az 1968—70. évek alapulvételével az 1970. évi nemzeti jövedelem 1,5—2%-ával egyenlő. Ügy érezzük, hogy a másodikként feltett kérdésünkre kapott eme válasz képes rávilágítani arra, hogy a vízszennyezések felszámolására tett korai intézkedések mellett, különösen indokolt a szennyezés megakadályozása a nemzetközi szerződésekben is. Mindezek alapján úgy véljük, mielőbb feladat volna olyan nemzetközi szerződések létrehozása, vagy a hatályos nemzetközi szerződések alapján olyan konkrét megállapodások kötése, amelyek pontos és ellenőrizhető formában, határidőhöz kötve, rögzítenék az egyes államok feladatait a határt átmetsző folyók és vizek minőségének megóvása, a jelenlegi szennyezés fokozatos megszüntetése és az aktív vízminőség-védelmi együttműködés terén. Megítélésünk szerint a cél elérése érdekében — az országoknak a határvízi vizsgálatokat minél sűrűbben, a vízhozamokkal arányosítottan, együttesen kellene végezni; — a vízszennyezéssel okozott károkért történő állami felelősség útjáról a vállalati felelősség útjára lenne célszerű áttérni és magánjogi egyezményekben részletezni a térítés kérdéseit; — a hajók által okozott vízszennyezés szankcionálására speciális bírságot kellene bevezetni; — gondoskodni kellene olyan ürítőhelyek és gyűjtőállomások felállításáról, ahol a hajók olajaiktól megszabadulhatnának; — a rendkívüli szennyezések esetén az előrejelzésen kívül az aktív elhárításban való közreműködését illetően is megállapodások lennének kívánatosak; 6 Klimenko I). M. : Nemzetközi folyók. Mezsdunarodnoje olnosenyije. Moszkva, 1969.