Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Egerszegi Gyula: A felszíni vizek minőségének jogi védelme a Magyar Népköztársaság nemzetközi egyezményeiben

A felszíni vizek minőségének védelme 433 — megtartják az egyezmény függelékében foglalt határértékeket (1960. június 20-i belga—holland egyezmény 27. cikke) de figyelemreméltóak még az olasz—svájci tavak védelmére alakult Nemzetközi Bizottság által kidolgozott, a tavakra bevezethető szennyezési határértékek, valamint a német—holland szakértő csoport részéről, a Bajnának a hat állam közötti határszakaszán a vízminőségre kidolgozott határértékek ; — megjavítják a vízminőséget és ezért a leggondosabban alkalmazzák a vízminőség-védelemre vonatkozó saját jogszabályi előírásaikat (1960. október 27-i egyezmény 1. bek. 2. és 3. pontja, a Bódeni tó szennyeződés elleni védelme tárgyában). Érthető módon a szennyezés abszolút és teljes eltiltásával nem találkozunk. A nemzetközi szerződések kialakítják az együttműködés formáit és létrejöttek ezeknek a formáknak megfelelő nemzetközi bizottságok. Az együttműködés iránya, a nemzetközi bizottságok tevékenysége felölel mindent, ami beletartozik a kutatás-szervezés fogalmába. Az 1960. április 8-i német—holland határszerződés az állandó bizottság részére olyan felhatalmazást is biztosít, amellyel kiegyenlíthetők az egymásnak okozott károk. Megjegyezzük, hogy a szennyezésért való nemzetközi jogi felelősség szabályainak meghatározására a szerződés előírásai példamutatóak lehetnek. Általánosságban azonban a szennyezésért történő nemzetközi jogi felelősség szabályainak kidolgozása és alkalmazása helyett a szerződéseket az együttműködés szabályai töltik ki. .*{. Л határvizek vízminőség-védelmére vonatkozó nemzetközi jogi elvek A határvizeinken jelenleg fennálló vízminőség megjavítására vagy legalábbis megőrzésére akkor számíthatunk, lia vízgyűjtőn érdekelt országok ide vágó kötelezettségeiket jogi eredetű szabályok is garantálják. A nemzetközi jog fejletlensége azonban megnehezíti a kötelezettségek világos megfogalmazását. Ebben a helyzetben segítséget és előrehaladást jelentenek az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záróokmányában az államok közötti kapcsolatokra és a környezet védelmére megfogalmazott elvek. Ilyenek különösen az államok szuverén egyenlőségére a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartására, a viták békés rendezésére, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésére a záróokmányban megfogalmazott általános, de a vízgyűjtőbeli kapcsolatokra közvetlenül is alkalmazható elvek. A nemzetközi vízjog — a nemzetközi jog egyéb területeihez hasonlóan — nincs kodifikálva. A nemzetközi egyezmények viszont a természeti adottságoknak, a gazdasági erőviszonyoknak, de még inkább az érintett kormányok etikai felfogásának a bélyegét hordják magukon; kiszolgáltatottság esetén az abszolút területi szuverenitás (lia a felső állam tárgyalt az erő pozíciójából) vagy az abszolút területi integritás (ha az alul fekvő állam diktálta az egyezményt) jegyében születtek. E két elven kívül általánosan ismertek még — a szerzett jogok elmélete, — a szolgalmi jog elmélete,