Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Kránicz István: A Duna Paks-Zádor (1537-1529 fkm) közötti szakaszának szabályozása

354 Kránicz István megakadályozták, illetve annak a terv szerinti kifejlődését elősegítették. A kanyarulatok rögzítése a déli országhatárig terjedően az 1970-es évek elejéig megtörtént, és így elmondható, hogy a középvízi szabályozás fő gerince az egész szakaszon kiépült. Az 1950-es évek elején nagyarányú munka folyt a Baja alatti Duna-szakaszon, a Sárosparti kanyarban (1476—1470 között). Itt a háború alatt elfajult a meder, két fő ág alakult ki, ami nagymértékben akadályozta a hajózást és a jéglevonulást. A Baja feletti szakaszon a jégzajlás által megrongált művek fenntartása és a túl nagy — 450—500 m — szabályozási szélességből eredő mederfajulások okoztak gondot. Ebben az időben lényegében csak fenntartási munkákat végeztek. Az 1960-as években megindultak a beruházási munkák is, ekkor épültek a Szeremlei kanyarban (1470—1467 fkm), a Sükösdi kanyarban (1492—1489 fkm), a Bátai kanyarban (1456 — 1464 fkm), a Bári kanyarban (1459 — 1456 fkm), a Cigányszigetnél (1446 — 1444 fkm) és a Kölkedi kanyarban (1443—1442 fkm) a szabályozási művek. Ezeket a szabályozási munkákat már az 1961. évben átdolgozott új általános szabályozási terv szerint készítették. Ez a szabályozási terv a Dunaföldvár alatti szakaszra — 400 m — állandó szélességű meder kialakítását irányozta elő. A mintakeresztszelvényeket a 400 m szélesség figyelembevételével a folyamszabályozási szempontból egységes szakaszokra külön-külön az egységes szakaszra jellemző hidraulikai paraméterek alapján számították, ill. tervezték meg. A mintakeresztszelvény az inflexióban szimetrikus parabola, a tetőponti szelvényben pedig a legmélyebb pont, a kanyar görbületének megfelelően a homorú part felé tolódik. 2. ábra. A keresztgát és vezetőmű keresztszelvénye Рис. 2. Поперечные профили банкета и направляющего сооружения Fig. 2. Cross-section of cross dike and guide works