Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei
194 Benedek P.—Bíró Gy.—Farkas P.—Liter at )ly P.—Somlyódy L. V. táblázat Fémszennyezés eltávolítása ivóviztisztítusnál Technológiai lépcső Cr Cu Fe Pb Mn Xi Zn Technológiai lépcső eltávolítás, % Mikroszűrő Derítés Homokszürő 50 40—(»0 10 20 10—20 10—G0 40 40— GO 10—98 5 30—50 30—60 60 30—50 80—100 15 10—80 10—90 10—80 40—60 90 sok mésziszapot eredményez, aminek elhelyezése a benne feldúsult nehézfémek miatt nehéz. Jelentősnek tartjuk egy bauxitból készülő pelyhesítőszer — a VITUKI TPH elnevezésű szabadalma — hazai előállítását. A FOSZFOREX néven kidolgozott eljárás (ugyancsak VITUKI szabadalom) a lemezhengerlés melléktermékeként képződő ferroszulfátot hasznosítja pelyhesítőszerként, és a foszfát eltávolításán kívül ugyancsak alkalmasnak ígérkezik koprecipitációs nehézfém-eltávolításra. A felszíni vízben levő nehézfémvegyületek általában kolloid formában vannak jelen (többnyire hidroxidjaik formájában). Ezeket derítéssel és homokszűréssel jó hatásfokkal eltávolíthatjuk. A nagyobb lebegő részecskékre tapadt nehézfémfrakciót már mikroszűréssel is ki lehet vonni. Az egyes technológiai változatokkal elérhető hatásfokokat az V. táblázatban mutatjuk be. Az elmúlt három év mérési eredményei szerint a megyeri vízkivételi műnél mind Hg + +, mind Cd + + vonatkozásában a nyersvízben mérhető fém koncentrációk az ivóvízre ajánlott határértékek (Hg= 1 //g/l, Cd = 10 /íg/1) alatt vannak vagy nem sokkal haladják meg azt. Méréseink szerint a jelenlegi szennyeződési szint 2—3-szoros növekedése esetén hagyományos technológiai módszerekkel (derítés, gyorsszűrés) az ajánlott ivóvíz-határértékek még tarthatók. :t. Pathogen mikroorganizmusok eltávolításának lehetősegei A mikroorganizmusok a természetes vizekben és a szennyvízben jórészt a lebegőanyagokhoz tapadnak vagy azokban telepednek meg. Ily módon a lebegőanyagok természetes kiiilepedése vagy a szennyvíz és ivóvíz tisztítási eljárások során történő eltávolítása csökkenti számukat. A baktériumok közül a tuberkulózis kórokozója szennyvízből ülepítéssel mintegy 50%-ban távolítható el. A vaskloridos derítés hatásfoka megközelíti a 100%-ot, de az iszapban és fenéküledékben a mykobaktérinmok sokáig megőrzik fertőzőképességüket. Bonyolultabb a helyzet a vírusoknál. Ezek kimutathatóságát a kémiai derítőszerek alkalmazása a felülúszó fázisban csökkentheti, de a vírusok az üledékben megmaradnak (ECHO, Coxsackie, poliomyelitis-vírusok). Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vírusok a nagyobb méretű lebegő részecskébe ágyazódnak be. Ezek a tisztítási folyamat során feltáródnak, a vírusok hozzáférhetővé és így jobban kimutathatóvá válnak. így — egyes vizsgálatoknál — a befolyó, nyers szennyvízből vett mintáknak csak 27%-a volt enterovirus pozitív, az előülepítő után
