Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő mikro szennyezők 195 ez 65%-ra emelkedett. Az újabban kipróbált koaguláns-flokkuláns anyagok (polivinil-N-benzil-trimetil-ammóniumklorid, polietilénimin) modellkísérletben kellően hatékonyaknak bizonyultak. A vírusok számát a kimutathatóság alá csökkenthetik, de a hatás jelentősen függ a szer adagjától és a nyers víz egyéb szennyezettségétől, minőségétől, így a gyakorlati alkalmazhatóság még nem egyértelmű. Különálló témakört képvisel a lebegőanyaghoz csatlakozó féregpeték eltávolítása. Nyilvánvalónak látszik, hogy a mechanikai tisztítási eljárások során ezek is nagyobbrészt kiülepednek, ugyanakkor azonban a megmaradó, illetve az iszapba jutó féregpeték továbbra is veszélyt jelentenek. Hazánkban ez a kérdés még fokozott figyelmet érdemel. Összefoglalás és következtetések Helyzetelemző tanulmányunkban azokkal — az I. táblázatban felsorolt — mikroszennyezőkkel foglalkoztunk, amelyek hajlamosak a szennyvíz, illetve a folyó lebegőanyagához, hordalékához csatlakozni és azzal együtt a fenékre ülepedni. Egyes pathogen organizmusok, amelyek a szennyvízzel kerülnek az élővízbe, szintén hajlandóságot mutatnak a lebegőanyagba való beágyazódásra. Ezek ugyan nem mikroszennyezők, mégis röviden kitértünk jelentőségükre, és a szennyvíztisztítás során történő eltávolílási lehetőségükre Célkitűzésünk az volt, hogy a 3. ábrán vázolt modell alapján leírjuk fent említett mikroszennyezők transzportját és a vízi ökoszisztéma megóvása, de elsősorban az emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíztől való távoltartásuk érdekében, keressük a beavatkozások legcélszerűbb módját. A téma időszerűségét aláhúzzák a Tiszán és a Dunán létesült, illetve létesülő duzzasztott folyószakaszok vízminőségi problémái, különös tekintettel a fenéküledékre. Figyelembe kell vennünk azt a nagyvonalú víz- és szennyvíztisztítási programot, amely az V. és VI. ötéves tervekben jelentős eszközlekötést képvisel. A beruházások hatékonyságának emelése, de nem utolsó sorban az ivóvíz megfelelő minőségének biztosítása a rákkeltő és toxikus anyagok kiküszöbölése, mind a téma fontosságára utal. A helyzetelemző tanulmányból kitűnt, hogy az ivóvíz minőségének biztosításához elvileg minden — a mikroszennyezőket kiküszöbölő — eljárás ismert, jóllehet, hazánkban ezeket még nem alkalmaztuk és ezek közismerten drága eljárások. Mivel a viszonylag gazdaságos konvencionális módszerek: derítés, homokszűrés, klórozás nem elegendők a mikroszennyezők kel terhelt folyóból kivelt víz biztonságos tisztítására, kívánatos, hogy az ártalmas anyagokat a folyóba való beengedés előtt vonjuk ki. A jeleidegi szennyvíztisztítási eljárások közül az ismert biológiai tisztítás jöhet szóba fenti célra, de ennek gazdaságosabb alternatívája lehet a mechanikai tisztítás (iilepítés) hatásosságát fokozó kémiai kezelés (derítés). A technológiai módszerek jobb megértése mellett alapvető fontosságú a tisztított szennyvízzel oldott állapotban és csapadék formában a folyóba kerülő szennyeződések befogadóbeli eloszlásának meghatározása. A befogadóbeli viszonyok fizikai és fiziko-kémiai folyamatok eredményeként alakulnak ki. Ezek közül az elkeveredés jelenségét — például a Dunával és a Sajóval kapcsolatban — több kutató is vizsgálta. de számos egyéb hatás (oldott állapot — csapadékátmenet; a lebegőanyaghoz való kötődés módja; az ülepedés, kiülepedés és magávalragadás folyamata; a turbulenciaviszonyok szerepe; az időben változó áramlás befolyása stb.), valamint ezek kölcsönhatása ma még tisztázatlan.