Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő mikro szennyezők 187 Ily módon az M

v c

v Q, H, c

3 input adatokhoz előírt c

5 output mellett egyetlen r

n, у]

г értékpár adódik. Л kapott modell előrejelzési és beavatkozási célokat egyaránt szolgál. A hazai és külföldi lapasztalatok áttekintése A szakfolyóiratok, könyvek áttekintése során arra a következtetésre juthatunk, hogy az utóbbi néhány évben exponenciálisan nő a lebegőanyaggal és fenéküledékkel mint a szennyezőanyagok hordozójával kapcsolatos publikációk száma. 1976 szeptemberében Amszterdamban — aktív részvételünk mellett — nemzetközi konferencia foglalkozott kizárólag ezzel a témakörrel. A problémakör időszerűsége tehát nyilvánvaló. Meg kell azonban említeni, hogy az egyes publikációkban a szerzők egy-egy részterületen végzett kutatás, helyi esettanulmány eredményeiről számolnak be. A nehézfémekkel kapcsolatos kutatásokra fokozottan érvényes, hogy világviszonylatban a kutatás kezdeti stádiumában vagyunk és megállapíthatjuk, hogy hazai eredményeink jelentősek. A témakörrel kapcsolatos hazai kutatások intenzív megindulását segítette elő az 1972-ben kezdődött ötéves UNDP—WIIO Project, amely modern műszereket — és nem utolsósorban külföldi tanulmányutakat — biztosított a hatékony laboratóriumi munkához. Ily módon lehetővé vált a nehézfémek rendszeres, nagy érzékenységű és pontosságú meghatározása. Ki kell emelnünk a fenéküledék vizsgálattal kapcsolatos módszertani kutatásainkat, mely során egy új értékelési módszert dolgoztunk ki. Ezzel a fenéküledék vizsgálatoknál különösen jelentős mintavételi hibát küszöböltük ki oly módon, hogy a szennyezőanyag koncentrációját, nem a teljes mintamennyiségre — amint az világszerte elterjedt —, hanem annak csak a savban oldható és izzítás során elbomló frakciójára vonatkoztatva adtuk meg. A módszer helyességét számos reprodukálhatósági kísérlettel igazoltuk. Továbbiakban figyelmünket az /. táblázatban felsorolt mikroszennyezők közül a kőolaj és származékaira, valamint a nehézfémekre koncentráljuk. Ezek jelentik folyóinkban (különösen a Dunán) a fő veszélyt. Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a mikroszennyezők mellett a pathogén mikroorganizmusok is veszélyes kísérői a lebegőanyagnak. A tisztító eljárások hatásosságát tehát külön vizsgáljuk majd a patliogénekre. I. Olajszennyezés eredete, transzportja és eltávolítási lehetőségei A városi (túlnyomóan háztartási eredetű) szennyvíz olaj- és zsírtartalmát, a széntetrakloriddal extrahálható anyagok mennyiségével jellemezzük, amelynek csak egy része kőolajszármazék, hiszen sok zsiradék kerül be a szennyvízbe a háztartásokból is. A városi kőolajszennyezés túlnyomó részét a gépkocsiforgalom és az ezt kiszolgáló szerviz-, illetve ipari tevékenység termeli. Jelentős tényező az útburkolatot lemosó csapadék szerepe is. A nagy folyók mellé telepített kőolaj-feldolgozó üzemek és erőművek kőolajszármazék szennyezése jelentős ugyan, de általában tört része csak a nagyvárosokéinak. Pl. a magyarországi Duna-szakasz 'olajterhelésének (kb. 100 t/na])) mintegy 70%-át Budapest termeli (1971. évi adat). Zömben az Angyalföldi és a Soroksári úti szennyvíz-átemelőkön érkezik ez a szennyezés. A szennyvíz-