Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei
188 Benedek P.—Bíró Gy.—Farkas P.—Liter at )ly P.—Somlyódy L. ben 70—100 mg/l a széntetraklorkiban extrahálható anyag és ennek 60—90%-a — az angyalföldi telepen végzett méréseink szerint — a lebegőanyagban jelentkezik. Az olaj fel dolgozó üzemeink vizsgálata alapján azt találtuk, hogy az öblítő-mosóvíz 500-1000 mg/l, a sótalanítás 2-8000 mg/l és a desztilláció 100-500 mg/l olajtartalmú szennyvizet eredményez. A tisztítóberendezések után az üzemekből általában napi egy tonnánál több olaj nem távozik. A felszíni vízbe kerülő kőolajból származó szennyezéssel a következők történhetnek : — Oldódnak a vízben. Ez függ a kőolajban levő egyes szerves vegyületek, mint például a nyílt szénláncú (paraffin) vagy aromás szénhidrogének, naftének, többgyűrűs aromás szénhidrogének stb. arányától. Az oldódást ezen túlmenően elősegítik a felületi feszültséget csökkentő anyagok (tenzidek). — Emulgeálódnak (emulzióba kerülnek) a vízben. Ennek egyik feltétele a turbulencia jelenléte és elősegítői a felületi feszültséget csökkentő anyagok. — Adszorbeálódnak a vízben levő lebegőami agon. Ennek alapfeltétele, hogy a befogadó a kőolajszennyezés előtt „oleofil háttér" lebegőanyag-tartalommal rendelkezzék. Ez homokliszt, agyagásvány, kálciumkarbonát, fém-hidroxidok stb. lehet. A kőolajok adszorpcióját csökkenti a felületaktív anyagok jelenléte, de befolyásolják a turbulenciaviszonyok is. Szerepet játszik a lebegőanyagrészecskék mérete és anyagi minősége is. — Részecskék aggregációja. Mind az emulzióban levő olajcseppek, mind a lebegőanyag részecskéi — ezek között a már kőolajat adszorbeált részecskék — közötti ütközés a részecskék összetapadását, növekedését eredményezik. Az aggregációt az adszorpcióhoz hasonló körülmények befolyásolják. A mi szempontunkból a két utóbbi folyamat által eredményezett, tehát a lebegő részecskékhez adszorbeált kőolaj sorsa fontos. A kőolajtartalmú lebegő részecskékkel a következők történhetnek : — ha az adszorpció, aggregáció során keletkező aggregátumok fajsúlya a víznél könnyebb, akkor ezek a részecskék a felszín felé vándorolnak és szélsőséges esetben úszó olajhártya kialakulásához vezetnek; — ha a keletkező aggregátumok fajsúlya nehezebb a víznél (sok lebegőanyaghoz kevés kőolaj adszorbeálódik), akkor a részecskék ülepedése válik döntővé, és így a kőolaj a fenéküledékben felhalmozódhat. A felúszási és leiilepedési folyamat jellemzésére alkalmas a Stumm-féle egyszerű modell, amely a felúszásra, illetve leülepedésre hajlamos — a heterokolloid rendszerből keletkező — részecskék kialakulásának leírásán alapul. A lebegőanyagba került kőolajok minőségi összetétele rendkívül változó, ezért a káros hatás — különösen a fenéküledékben — az összetétel függvénye. Ugyanez határozza meg a kőolajok — legalábbis részleges — biológiai lebonthatóságát. Az eddig végzett saját mérések célja éppen ezért a fenéküledékben levő extrahálható anyagok — köztük a kőolajok — minőségi jellemzése volt. A Duna esetén kimutattuk, hogy Budapest térségében az extrahálható anyagból a növényi és állati zsiradék mennyisége mintegy kétszerese a kőolajokénak, továbbá, hogy a kőolajfrakcióban a kevésbé veszélyes, de biológiailag nehezen lebomló paraffin szénhidrogének dominálnak.
