Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Majorlaki József: A Dráva vízgazdálkodásának és környezetvédelmének adottságai és fejlesztési feladatai a Nemzetközi Dráva-Konferencián

54 Majorlaki József A növényi kultúrák az erózió védelmét biztosító telepítéséhez és a vízfolyások partvédelmének biológiai úton történő megoldásához a Déldunántúli Vízig Mezőgazdasági Vízhasznosítási Osztálya kísérletekre kérte fel a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszékét, és velük együttműködve kísérleti feltételeket nyújtott olyan növényi kultúrák létesítéséhez, amelyek a vízgyűjtő mennyiségi és minőségi vízkészletének szabályozását a környezettel egyensúlyban biztosítja. Ezekről a feladatokról tartott előadást dr. Tompa Károly és dr. Kárpáti István „Biológiai partvédelmi tervezések a Dráva ártéri szintjein" címmel. A feladatok a teljes ökológiai felderítést is igényelték, mert a különböző tápláléklánc, a kultúrák egymásrahatása, a klimatikus és talaj feltételek mind meghatározó jellegűek a problémahalmaz vizsgálatai során. A kísérleti ökológiai vizsgálatokhoz nagy segítséget nyújtott Dr. Kovács Margit referátuma, amelyben a Dráva vízfolyását tekintve megállapította, hogy a morotvák felső ága a feltöltődési folyamat régebbi, idősebb stádiumában van, míg az alsó ág hosszabb. A felső morotvaágban ártéri erdők alakultak ki, rendszerint réti talajon, míg a fiatalabb morotvaágakban a morotvatavat találjuk, a maga jellegzetes hínár és nádas társulásaival. Ez mint feltöltődési törvényszerűség, ismétlődik a Dráva egész területén. A nedvességtartalom a morotva centrális zónája felé növekszik, ezzel korrelációban van a szerves anyag felhalmozódása, viszont ellentétes vele a kapilláris vízemelési viszony, amely a felhalmozott nagy tömegű szerves anyag következtében romlik. A vízgyűjtők speciális közege a felette elhelyezkedő légtér. Ezzel a közeggel a klasszikus hidrológia csak napjainkban kezd számolni, holott a csapadékszennyezés már keletkezésének helyén és pillanatában a légtérben megy végbe. A Dráva-völgy légterének szennyezettségével foglalkozott előadásában Dr. Szabó Lajos. Mérte a hidrogénion koncentrációt a Dráva-völgy két nagy szennyező vállalatának, a Beremendi Cement Művek-nek és a nagyharsányi kőbányának a közelében. Három zónát állapított meg: a közvetlen környék, az 5 és a 10 km-es övezet körzetét. A Beremendi Cement Művek-nél az I. zónában a hidrogénion koncentráció 7,3 a III.-ban 6,3, a nagyharsányi kőbánya térségében az I. zónában 6,9, a III. zónában 6,0. Pécs térségében 5,1, Komló térségében pedig 5,4 volt. Véleménye szerint a csapadék pH eltolódása kihat a felszíni vizek, a talaj és a növényzet alakulására. A szennyező ipari centrumok körzetében a szulfáttartalom 123 mg/l/hónap, míg a Dráva-völgy átlagában 20 mg/l/hónap-nak adódott. A csapadékvíz-gazdálkodás, az erózió és a kopárok kapcsolatát a Dráva-völgyben Várnai Tivadar elemezte. A vízgyűjtő fásítása után a kopárok erdővel történő borítása esetén az alábbi eredményeket várja: — Helyreáll a hegyvidék és az alatta elterülő mocsaras terület csapadékvíz-gazdálkodási egyensúlya. Minden jelenleg kopár km

2-en az évenként lehulló 700 mm csapadékból 200—250 ezer m

3-rel több hasznosul az eddiginél, gyógyvíz, ivóvíz, fanövedék és egyéb haszon formájában. — A zöldövezet fokozásával leszáll a harkányi közvetlen környezet tcdajvízszintje, csökken a mocsári jelleg. Ezzel megjavul a környezeti bioklíma és megnő a táj esztétikai értéke. Alkalmasabbá válik a jelenleginek háromszorosára növekvő tömegek kiszolgálására. — Csökken a hóolvadás időszakában és a záporesők idején lerohanó, valamint a lapályokon felgyülemlő vizek mennyisége. Ezzel együtt csökken a felszíni vizeket