Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet

506 Dr. Lam.pl Hugó ki. Az ifjú mérnöknemzedékhez szólva, két emberöltőt meghaladó mérnöki gyakor­lata legértékesebb tanulságaként hangsúlyozza, hogy az elméleti tudás csak a gya­korlatban megszerezhető ismeretekkel párosulva teszi képessé a mérnököt nagy feladatok megoldására és csak e két tényező harmonikus egyensúlyával lehet igazán eredmé­nyes a mérnöki munka. Ez alkalommal ad hangot változó világunkkal, mai társa­dalmunkkal azonosuló szemléletének is, amikor azt vallja, hogy a végcél: a nemze­tek békés egymás mellett élése a szocializmusban. Lampl életének korábbi szakaszaiban nem vonhatta ki magát a felszaba­dulás előtti uralkodó körök befolyása alól, de hivatásszeretete, a műszaki ha­ladás iránti elkötelezettsége, társadalmi felelősségtudata életpályájának összessé­gét tekintve a nép oldalára, a társadalmi haladás oldalára állította. Igyekezett ugyan megnyerni a 20-as, 30-as évek uralkodó köreinek támogatását a vízgaz­dálkodás fejlesztéséhez, de kritikusan szemlélte e kor visszásságait, a tömeges munkanélküliséget, a szegényparasztság nyomorát. Az Alföld problémáiról a Magyar-Mérnök és Építész Egyletben 1935-ben tartott előadásában volt bátorsá­ga nyíltan kimondani „a földbirtok eloszlása helytelen és a gyakorolt ősi mezőgazda­sági termelési mód elavult"... „tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mezőgazdasági munkanélküliségen és a munka nélkül maradt kubikosokon a földreform nélkül is lehet segíteni. A munkanélküli segély és a szükségmunka csak kényszereszköz, amely nem gyógyítja a bajt, csak amolyan kábítószer, amely enyhíti a fájdalmakat." Mint államigazgatási vezető és közéleti egyéniség is megmaradt tág horizontú, a társadalmi problémák iránt fogékony mérnöknek. Éppen ezért mentes volt a szűk látókörű szakmai egyoldalúságtól. Tudatában volt annak, hogy a vízgazdál­kodás előrehaladása nem pusztán műszaki ügy, hanem széles társadalmi rétegek életét, termelőmunkáját, tájak, országrészek arculatát formáló tevékenység, amely nem nélkülözheti a közvélemény támogatását. És ezt igyekezett a terveket nép­szerűsítő előadásokkal, kiadványokkal, a művek hasznosságát és szükségességét bizonyító érvekkel is megnyerni. Sokoldalú egyéniségének, életművének egyik lényegi sajátossága, hogy nem­csak egyes építményekben, építési technológiákban, részjelenségek feltárásban alko­tott maradandót, hanem kezdeményezője, megalkotója, irányító összefogója volt számos átfogó, vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció kimunkálásának. Sajóval együttes szervező, meggyőző munkájuknak és a Tanácskormány jövőt szolgáló alkotásokat támogató politikájának tulajdonítható, hogy a Tanácsköz­társaság időszakában, nehéz gazdasági helyzetben is töretlenül folytathatták a csepeli kikötő építési munkáit. A jövő nagy vízépítési munkáit előkészítő koncepciók közül megkülönbözte­tett jelentőségű munkája a Duna—Tisza Csatorna korábbi terveinek felülvizsgá­lata és új nyomvonal változatának kidolgozása terén. Mit sem változtat ezen, hogy a szocialista viszonyok és a technika új lehetőségei alapján szükségessé vált e tervek továbbfejlesztése, új formában való beillesztése távlati terveinkbe, és a hajózási érdekek mellett a tiszavölgyi vízpótlás és a Duna—Tisza közi hátság vízellátásának, a csatorna komplexebb rendeltetésének előtérbe állítása. Lampl pályájának csúcsát a Tiszavölgy öntözése érdekében kifejtett munkássága jelentette. Bámulatos körültekintéssel, sokoldalú műszaki-gazdasági megalapozott­sággal, következetes szervező munkával indította el a megvalósulás útján a nagy tervet az öntözéses gazdálkodás bevezetésére, a Tiszántúl aszályos vidékein. A ter­vek kidolgozására még Sajó Elemér adott megbízást, annak a kiváló tervezőgár-

Next

/
Thumbnails
Contents