Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet

Megemlékezések 505 tén. Ma is korszerű érvényességgel felismerte a vízgazdálkodás környezetvédelmi és környezetformáló szerepét. Lampl nemcsak kiváló gyakorlati vízépítő mérnök, hanem tudományos alaposságú, kísérletező kutató volt. Kiváló gyakorlati érzékkel és kutató szenvedéllyel adott elméletileg megalapozott választ a megvalósításra váró vízépítési problémákra. Л hazai vízépítési anyagvizsgálati módszerek és kismintakísérletek megalapozásának tekinthető a Kvassay zsilip építésénél létesített cementkísérleti és anyagvizsgáló állomáson kifejtett munkássága. Sajó Elemérrel együttesen itt végzett hajóvontatási modellkísérlete egyike az első hazai kismintakísérleteknek. Fáradhatatlanul elemzi a vízépítő mérnök munkájának legfőbb anyagait, a betont és a talajt. Az építési technológiákra, az építőanyagokra és szerkezetekre vonatkozó számos vizsgálata közül kiemelkednek a munkagödrök víztelenítésére, a talaj vízszint-süllyesztésére, az injektálási eljárásokra, a vasszádpallók és vasszádlemezek alkalmazására, a buzgárképződés és talajtörés hidraulikai és talajmechanikai jelenségeire vonatkozóak. Lampl kutató munkássága feltárta — a kohézió nélküli, szemcsés talajok esetében — a töltések árvízbiztonsága szempontjából az egyik legfőbb veszélyt jelentő buzgárok keletkezésének és az ellenük való védekezésnek törvényszerűségen és módszereit. Ezzel felbecsülhetetlenül értékes útmutatást adott az árvízvédelmi művek építéséhez és az árvízvédekezéshez. Kivételes tudású és képességű szakértője, tudós orvoslója volt a meghibásodott, megrepedezett vízi építmények hibaforrásai feltárásának, biztonságuk helyreállításának. Helyesen kapcsolta össze és alkalmazta a hidraulikai, hidromechanikai, talajmechanikai és építéstechnológiai összefüggéseket. Újításai, szabadalmai, szakvéleményei, kutató tevékenységének és gyakorlatitapasztalatainak ötvözetéről tanúskodnak. Ahol nehéz, különleges hozzáértést, szakértelmet igénylő vízépítési problémák merültek fel, megoldásukhoz szakvéleményei nélkülözhetetlen segítséget jelentettek. Értékes útmutatást adó, szakértői tanulmányainak sokrétűségére, szakmai és időbeli széles horizontjára utal, hogy szakvéleményét már 1921-ben a hortobágyi átemelő szivattyú építésénél, majd számos más szivattyútelep állapotvizsgálatánál, völgyzáró gátak építésénél, legutóbb a Budapesti Földalatti Vasút betonmunkáinál, az országos távlati tudományos kutatási terv vízgazdálkodási fejezetének szerkesztésénél, a Gabcsikovo — Nagymarosi Dunai Vízlépcsőrendszer műszaki kérdéseit tárgyaló tanulmány kidolgozásánál is hasznosították. A műszaki haladás, a korszerű eljárások iránti fogékonyságára jellemző, hogy konkrét javaslatokai dolgoz ki a leghalcidóbbnak számító mai épíléstechnológiákra is, mint amilyenek a talajréselési eljárás, vízzáró résfalak alkalmazása, a felszín alatti víztározás. A kutató-kísérletező tudós és a szakavatott építőmérnök szempontjainak szerencsés egyesítése jut kifejezésre tudományos munkásságában. Környezetében és a műszaki-tudományos közéletben következetesen fellépett az öncélú, elvont tudományoskodás ellen. A „tudományos kutatások a természeti megfigyelések, illetve a gyakorlatban szerzett tapasztalatok nélkül meddők, viszont a gyakorlati tapasztalatok önmagukban, tudományos alapismeretek nélkül kontárságra vezetnek" hangsúlyozta szóban és írásban. Az elmélet és gyakorlat párosításának eszméjét adja útravalóul fiatal mérnöktársainak, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem 1965-ben vasdiplomával tüntette