Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

474 Bognár Gy. és Nyárády-Berzsenyi Gy. viselik. Adataikat a vállalatok által végzett munkák elemzéséből határoztuk meg, és az illetékes főmérnökökkel ellenőriztettük. Értékeik azonban csak a példánkban alkalmazott felosztás esetén tekinthetők igaznak. A t programvektor komponensei csak példaként szolgálnak. A (3) egyenletet — a tényleges értékek behelyettesítésével — a II. táblázat tartalmazza, amelyben az adott vállalat t programvektora a következő: í = [130, 60, 60, 93, 249, 41, 55]. Ezek után hasonlítsuk össze az a és с vektorokat с-a, vagyis 235 900 463 900"! — 228 000 298 600 356 830 — 57 530 137 800 233 130 — 95 330 106 500 149 580 — 43 080 359 100 359 070 + 30 651 500 318 925 = + 332 575 3 040 100 2 611 380 + 428 720 515 700 535 735 — 20 035 190 000 165 910 + 24 090 48 000 24 600 + 23 400 35 500 12 300 + 23 200 40 000J 29 120 10 880 Ha két vektor első nyolc-nyolc komponensét összegezzük, megkapjuk a szükséges és meglevő építőipari munkerőt munkaórában kifejezve. Tekintve, hogy a t programvektorban éves feladatok vannak, a munkaórákat is az egy munkásra jutó évi munkaóraszámmal, 2100-al kell elosztani, hogy munkáslétszámot kapjunk. Az a vektor első nyolc komponensének összege 5 028 550 munkaóra, azaz 2395 fő. Ugyanezt elvégezve а с vektorra 5 345 200 munkaórát, illetve 2545 főt kapunk. A vállalatnál tehát globálisan 150 főnyi munkásfelesleg van. Részletesebben vizsgálva a felesleget, a kép már nem ilyen megnyugató. A szakmunkánkénti bontásból kitűnik, hogy négy szakmában és az egyéb munkásoknál hiány van, míg kubikosból és gépkezelőkből több van a szükségesnél, összesen 363 fő többlet és 213 fő hiány van. Az I. táblázat rovatait és a (4) egyenlet eredményvektorát összevetve a következő szakmákban vannak hiányok: kőművesekből 109 fő, ácsból 27 fő, betonvasszerelőkből 45 fő, hegesztőből 21 fő, és hiányzik még különféle szakmából 11 fő. A többletlétszám nem tudja fedezni a hiányzó szakmákat. Más intézkedésekre van tehát szükség. Ha az eredményvektor utolsó négy tagját vizsgáljuk, megállapítható, hogy a vállalat a gépparkját nem tudja kihasználni. Ez a tény egyezik a munkerőnél kimutatott gépkezelő-felesleggel. A népgazdaság ismert munkaerőhelyzetét figyelembe véve a hiányzó létszám pótlása, néhány kivételes esettől eltekintve, szinte lehetetlen. Ezért munkásfelvételt hiába rendel el a vállalatvezető. Az ácsok létszámigényét csökkenteni lehet a korszerű zsaluzatok és dúcanyagok alkalmazásával, mint amilyen a fémzsalu vagy a hidraulikus dúcfeszítő, a fémszádlemezek vagy hasonló, nem munkaigényes szerkezetek. Az ilyen berendezések nem igénylik a hagyományos módszerekhez megszokott szakembermennyiséget. A kőművesek létszámát az előregyártás és a műanyag vakolatok nagyobb mértékű elterjedése csökkenti. A betonvasszerelők létszámhiányát az előre hajlított, előre szerelt armatúrák és a hálóvasalás fokozódó felhasználásával lehet pótolni. A minőségi munkaerő távlati egyensúlya érdekében a munkásoktatásra és az iparitanulóképzésre kell intézkedéseket hozni. A földmunkagépek alacsony kihasználását további feladatok vállalásával lehet növelni.