Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai
A VÍZIGÉNY-SZABÁLYOZÁS KÖRVONALAI DR. SZESZTAY KÁROLY 1 A vízgazdálkodás fejlődésében három jellegzetes fokozat különböztethető meg. Az elsőben, ami mintegy száz évvel ezelőtt, még csaknem kizárólagos volt, a víz iránti igényeket a folyók és a talajvizek természetes vízjárásának számottevő módosítása nélkül elégítik ki. A történelmi távlatban rövid átmenetnek mondható második fokozatot a természetes vízjárás egyre fokozódó mértékű szabályozása jellemzi — és többnyire az is, hogy a szabad vízkészletek ennek ellenére fokozatosan csökkennek, mert a vízpótló művek létesítése nem tud lépést tartani a vízhasználatok gyors növekedésével. A száz-kétszáz év távlatában várhatóan a Föld szárazföldjének nagy részén általánossá váló harmadik fokozatban a folyók és talajvizek hasznosított vízkészlete eléri az átlagos utánpótlódás és a természeti környezet szabta felső határt. A fejlődés e három fokozatában lényegesen eltérő a vízgazdálkodás tevékenységeinek köre és társadalmi-gazdasági szerepe. Az első fokozatban a vízgazdálkodás vizet (és vízzel kapcsolatos infrastruktúrát) szolgáltat, a másodikban a vízzel — mint véges képlettel — gazdálkodik, a harmadikban pedig a víz használatát és a víz iránti igényeket szabályozza, a társadalmi-gazdasági fejlődés mindenkori helyzetének, értékrendszerének és célkitűzéseinek megfelelően. A leírt és néha összpontosított fejlesztést kívánó történelmi folyamat ezekben az évtizedekben és években világszerte felgyorsult ütemben halad előre. Irányvonalának és várható alakulásának áttekintése számos országban a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik kulcsponti kérdése. A tájankéntí és országhatáronkénti előretekintő helyzetfelmérést kívánja kezdeményezni és előresegíteni az 1977. évi ENSZ Vízügyi Világkonferencia. I. Vízszolgáltatás, vízkészlet gazdálkodás, vízigény-szabályozás Az első fokozatban és a hasznosítható vízkészletnövelő szabályozás kezdeti szar kaszában a vízhasznosítás elsősorban és csaknem kizárólagosan vízszolgáltatást jelent. A vízgazdálkodás tervezése és igazgatása lényegileg a vízszolgáltatás bővítésének hidrológiai és vízépítési lehetőségeire és eszközeire korlátozódik. A természetes viszonyok között hasznosítható vízkészletek kimerültével megkezdődik a vízjárás szabályozása tározással és átvezetésekkel. A szabályozás eleinte lassan, később egyre gyorsabban növekvő költségigénye és környezetmódosító hatása nyomán a másik időszak hamarosan elvezet a készlet véges voltának és a készletgazdálkodás szükségességének felismeréséhez. A készletgazdálkodás gondolatkörének, ter1 Dr. Szesztay Károly oki. mérnök, a mfisz. tud. doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest) tud. osztályvezetője, aki 1971 őta külföldi kiküldetésben az ENSZ Titkárság Vízgazdálkodási Osztályának (New York) munkatársa.
