Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Starosolszky Ö.: Nyugati környezetvédelmi törvények 313 anyagot bocsát a vízfolyásokba, amely elzárja a vízfolyást és ezzel az egyéb okból előálló szennyezést súlyosbítja, továbbá szilárd hulladékot bocsát az élővizekbe. Nem minősül bűnösnek, aki a törvényben megszabott engedéllyel rendelkezik. Természetesen felmentést ad a törvény abban az esetben is, lia a szennyvízbeeresztéssel közveszélyt kerülnek el. A környezetvédelmi miniszter megtilthatja vagy korlátozhatja mérgező, ártalmas, vagy szennyező anyagok bevitelét egyes területekre, ahol azok különösen veszélyesek lehetnek az élővizekre. A szabály megszegőire kimérhető bírságot is ő állapítja meg. Vízszennyezésért két évig terjedő börtönbüntetés mérhető ki. A büntetés kiszabásától számított minden napi szennyezésért 50 font büntetés vethető ki. A törvény megszabja a vízügyi szervek felelősségét, a vízügyi szervek kezelésében levő műveken át érkező más által okozott szennyezésért ezek nem felelősek, ugyanakkor a szennyező felelősségre vonható ezért a közvetett szennyezésért. A törvény foglalkozik a hajók okozta és a szennyszállító uszályok kiürítésének következtében előálló szennyezés szabályozásával. Az összes hajót 1978 után megfelelő berendezéssel kell ellátni és a kikötőket is megfelelő ürítő berendezésekkel kell felszerelni. A vízügyi igazgatóságokhoz, illetve a környezetvédelmi miniszterhez benyújtandó szennyvízbeeresztési engedélykérelem alapvető előírásait is megszabja a törvény. Az engedélyezési eljárásba nagy mértékben bevonják a közvéleményt: ezért azt meg kell hirdetni a helyi lapokban és a hivatalos lapban (London Gazette), illetve a helyi szerveknek véleményezésre meg kell küldeni. Az engedélykérelembe beírt hamis adatért a kérelmező 400 font pénzbüntetésre ítélhető. A vízügyi igazgatóságok rendszeresen kötelesek a beeresztési engedélyben foglaltak betartását ellenőrizni. Az engedély megtagadása, vagy a kérelmező számára elfogadhatatlan feltételek esetén a környezetvédelmi miniszterhez lehet fellebbezni. A törvény megszabja, hogy az összes vízminőségi adatok, amelyeket a vízügyi igazgatóságok gyűjtenek, bárki számára betekinthetők. A közműcsatornába csak engedéllyel rendelkező ipari üzem bocsáthat szennyező anyagot. Ha az engedélyezett szennyvízbeeresztés a növényi vagy állati világra ártalmasnak bizonyul, a vízügyi szervnek felül kell vizsgálnia a helyzetet és gondoskodni kell az eredeti állapot visszaállításáról és a káros szennyezés megszüntetéséről. Váratlan szennyezésnél a védekezést a vízügyi szervek végezhetik, de a költségeket behajthatják a szennyezőn. A törvény intézkedik a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő szennyezésről. A szennyvízbeeresztésért a környezetvédelmi miniszter megszabta illetéket kell fizetni. A törvény intézkedik a magánjogi kártérítésről, amit polgári per útján lehet érvényesíteni, a szennyvízbeeresztési illetékről, az adatszolgáltatási kötelezettségről a hivatalos iratokról, a veszélyes anyagok behozatalának eltiltásáról, a nemzetközi egyezményekről. Végül az egyéb jogszabályokban a Törvény értelmében más szabályozókban bekövetkező változásokat adják meg. Összefoglalóul megállapítható, hogy az angol környezetvédelmi törvény - szemben az USA törvényével — elsősorban negatív ösztönzőket törvényesít és szinte kizárólag a jog eszközeivel kíván védelmet nyújtani a környezet elszennyeződése ellen. 3. A svéd környezetvédelmi törvény Svédországban az 1964-ben kibocsátott természetvédelmi törvény és az 1969-ben kiadott környezetvédelmi törvény, (valamint rendelet), valamint az 1973. évi törvény az egészségre és környezetre veszélyes termékekről tartalmaz alapvető megállapításokat, amelyeket négy királyi rendelet egészít ki a környezetvédelmi beruházások állami támogatásáról. Ezenkívül számos törvénynek és törvényerejű rendeletnek vannak környezetvédelmi vonatkozásai (építési, vadász-, halász-, erdészeti- és vízügyi törvény). Az 1918. évben kibocsátott vízügyi törvény megújítása jelenleg folyik.