Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

204 Kardos I.—Plesovszki P. szivárgó egyidejű beépítése mellett. Hátránya, hogy az alsó-rakpart területét csökkenti ; b) A kialakulható csúszólap nagyobb mélységekbe való kényszerítésére két lehetőséget vizsgált a Talajmechanikai Osztály; — a támfal alapja alá 2 m-rel lenyúló és cca. 10 m széles kőhányással és a támfal kút töltésének homoktalajjal való kicserélése útján, — a támfal alapjának kiszélesítésével és az alapozási síknak kőhányásból vagy betonból 5 m-rel való mélyítésével. Első feladatként bármilyen megoldás esetén a vízlépcső kialakulás lehetőségét kell megszüntetni, támfal mögött épített szivárgókkal. A szivárgókat úgy kell kiképezni, hogy a talajvíz szintje együtt mozogjon a Tiszavíz szintjével. Az előzetes tárgyalásokon az érdekelt szervek és főhatóságok által elfogadott irányelvek alapján rézsűs partot és a lebontott partfal mögött szivárgó építését tervezték. A +6 m-es szinten levő 18 m széles alsó-rakpart a rézsű kialakítása következtében 10 m-re keskenyül. Az alsó rakpart magassága a felső támfalhoz csatlakozóan 80, 60, a Tisza felé eső szélénél 80, 40 in A. f. A part rézsűje 1:2-es hajlású és 30 cm vastagságban szárazon rakott ékelt kőburkolattal burkolják; a burkolat 20 cm vastag zúzottkő ágyazatra épül. Az l:2-es burkolt rézsű a lebontott támfalon át folytatódik a 76,00-os szintig, innen földrézsű következik 1:20 hajlással a meder széléig. A lebontott támfal lesz a burkolt rézsű lábazata. A támfal mögötti földtest víztelenítése céljából szivárgó rendszert alakítottak ki, a főszivárgó az alsó-támfal mögött létesítendő hossz-szivárgó, s arra merőlegesen cca. 25 m-ként keresztszivárgók épülnek. Összesen két szivárgórendszert létesítenek két szívóaknával. A szivárgók által összegyűjtött víz szívóaknába kerül és innen szivattyúzással jut a Tisza medrébe. A szivárgórendszer víztelenítését, illetve a szivattyúzást addig kell folytatni, míg a Tisza vízszintje a +2 m (76,37) szint alatt van, ez előreláthatóan évi 220 napot jelent. A +2 m feletti Tisza vízállásoknál szivattyúzásra nincs szükség. A szivárgóhálózat működésének ellenőrzésére szakaszonként 6 piezométer cső elhelyezését irányoztak elő. A tervezői javaslat az, hogy első lépésként azon a szakaszon kell a partfal helyreállítási munkát elvégezni, illetőleg a szivárgó építést befejezni, ahol az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1960-ban megkezdte a támfal belső oldalán létesítendő hossz-szivárgó munka árkának kiemelését. Ezen a szakaszon a támfal belső oldalánál a földet +1,50 m mélységig emelték ki cca. 110 m hosszon, ezen felül a két keresztszivárgó mindkét oldalán cca. 40 fm hosszban levertek pátria vasszádlemezt is. Az első lépcsőben 150 fm hosszú szakaszon (2 + 570— 2 + 720) kell a partf ab helyreállítást elvégezni, ezen a részen 7 kereszt (bajusz) szivárgó létesül. A tervek elkészítésénél alapul vették azt, hogy a közeli években épül meg a jugoszláv Tisza-szakaszon a Törökbecsei vízlépcső, amelynek hatásaképpen a szivárgó működéséhez szükséges üzemi és fenntartási munkák lényegesen lecsökkennek, illetve duzzasztási szinttől függően teljesen el is maradnak. A helyreállítási terv az egész alsó (Korányi) rakpartra (2 + 210—2 + 870) elkészült. Az összefüggő egész feladatból 1961 —64-ig viszont csak a 2 + 570 és 2+720 szelvények közötti szakaszt építették meg, a leírt tervezői elképzelések alapján. A megépített szakasz mintakeresztszelvényeit a 29. ábrán láthatjuk, amelyekről