Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Gergely István: A szocialista vízgazdálkodás útján

8 Gergely István lását. Az MSZMP XI. kongresszusán rögzített gazdaságfejlesztési elvekhez csatlakozva — a többit is rangján tartva — két feladatot kell kiemelten kezelnünk: — A lakosság közműves, egészséges vízzel való ellátása, a csatornahálózat egyidejű bővítése, ami a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik előfeltétele. — A növekvő vízigények és csökkenő vízkészletek közötti egyensúly megteremtése: a társadalmi és gazdasági igények térben, időben és jó minőségben való kielégítése. A közműves vízellátás és szennyvízelvezetés keretében a vezetékes vízellátásban részesülő lakosság egy millió fővel fog növekedni, így eléri az ország lakosságának 72—73%-át. A tervidőszakban épülő 430 000 - 440 000 új lakás legalább 90%-át be kell kapcsolni a vízellátási hálózatba. A szocialista településfejlesztés alapelveinek megfelelően — a többségében telepszerűen épülő lakásállomány mellett — gondoskodni kell közel 100 ezer óvodai és bölcsődei férőhely, több mint 10 ezer diákotthoni férőhely és félezer tanteremnek megfelelő iskolahálózat-fejlesztés vízellátásáról is. A közüzemi vízművek víztermelő kapacitásának a mai 2,9 millió m

3/nap-ról 3,9 millió m

3/napra kell nőni. A csatornázás fejlesztése ennél lassúbb, a lakosságnak előreláthatóan mintegy 43%-a lesz közcsatornahálózattal ellátva. A csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya az összlakásállományhoz viszonyítva a jelenlegi 30%-ról 37%-ra emelkedik. Fejlesztésre kerülnek a szennyvíztisztító kapacitások is. Kiemelten kell kezelni a vízminőség-védelmi, illetve környezetvédelmi szempontból legsúlyosabb problémát jelentő (koncentrált, nagy volumenű szennyvizek) fővárosi és megyei városok (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged), továbbá a Tiszát szennyező Szolnok, valamint a leglátogatottabb üdülőközpontok szennyvíztisztítási létesítményeinek megvalósítását. Nagy társadalmi és gazdasági összefogásra van szükség ahhoz, hogy élővizeink minőségének egyensúlya belátható időn belül helyreálljon. A növekvő vízigények és a csökkenő készletek közötti egyensúly megteremtése a vízkészlet-gazdálkodás feladata. Fejlesztése elsősorban a vízkészletek növelése, a lefolyás egyenletesebbé tételére irányul. Ugyanakkor fokozódik a jelentősége a vízigények befolyásolásában (víztakarékos ipari technológia, öntözési módok, telepítési politikai szempontok stb.). Nem szűkíthető le arra a passzív szerepre, hogy a vízhasználók igényeit akár indokolt, akár nem, kritikai felülvizsgálat nélkül kielégítse. Fokozott figyelmet kell fordítanunk az igények számbavételére, indokoltságuk elbírálására, hasznosításuk ellenőrzésére. Hazánk földrajzi helyzete, a növekvő vízigények és az országba érkező folyók külföldi hasznosítása teszi szükségessé a vízpótló rendszerek fejlesztését. Ezért kerülnek előtérbe a nagytérségi, valamint a kisebb méretű, többcélúan hasznosítható tározórendszerek építései. A Duna magyar—csehszlovák közös határszakaszának energiagazdálkodási, hajózási és vízgazdálkodási célú hasznosítása érdekében a tervidőszakban elő kell készíteni és várhatóan meg kell kezdeni a Gabcsikovo—Nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósítását Csehszlovákiával közösen. A Tisza-völgy vízgazdálkodási létesítményrendszerének fejlesztése érdekében be fogjuk fejezni a Kiskörei Vízlépcső II. ütemének építését és előkészítjük, majd várhatóan meg is kezdjük a Csongrádi Vízlépcső megvalósítását. A Kőrösök csatornázásának fejlesztése során pedig befejezzük a Kőrösladányi Vízlépcső építését.