Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Pálfai Imre: A teljesen beépített csőhálózatú esőztetőberendezések

A teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezések 85 A vízszétosztás célszerű módját a mezőgazdasági követelmények, az üzemi (automatizálási) lehetőségek és a gazdaságossági szempontok szabják meg. Ha a berendezést csak öntözési célra kívánják igénybe venni, az a —és ab— típus jöhet szóba. A csőhálózat költsége szempontjából az a-típus, az üzem-megoldása tekintetében viszont a Z>-típus a kedvezőbb. A c-típust akkor célszerű alkalmazni, ha a berendezést műtrágya, esetleg növényvédőszer kiadagolására is fel akarják használni, a (/-típust pedig akkor, ha a berendezett teljes területen a fagyvédelmet és egyéb különleges célok (frissítő öntözés, színező öntözés, stb.) kielégítését is biztosítani akarják. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben a szivattyútelep vízszállítását — az előzőekhez képest — többszörösére kell növelni. A csőhálózat fő-, mellék- és szárnyvezetéke egyaránt beépített, azonban a beépítés módja és a csővezeték anyaga igen változatos lehet. A fő- és mellékvezeték szinte minden esetben felszín alatti beépítésű, általában azbesztcement anyagú, de 10 atmoszféránál nagyobb üzemi nyomás esetén acél, vagy vasbeton csöveket alkalmaznak. A mellékvezetéknél — 160 mm átmérőig — a műanyag csöveket is felhasználják. A szárnyvezetéknél a két leggyakoribb megoldás a felszín alatti beépítés műanyag csövekkel és a felszín feletti beépítés (támoszlopokra szerelés) horganyzott acél, vagy könnyűfém csövekkel. Utóbbi megoldás elsősorban szőlőültetvényeknél általános, de gyümölcsösökben is előfordul. Gyümölcsösökben olyan rendszer is ismeretes, ahol a csőhálózatot, vagy csak a szárnyvezetéket a felszínen helyezik el, a közlekedést pedig átjárók kiépítésével biztosítják. A csőhálózat fajlagos hossza az alkalmazott szórófej teljesítményétől függ, a legkisebb szórófejek esetén elérheti az 500 m/ha értéket is. A szárnyvezeték hossza általában 100—400 m között változik. b) Szórófejek és hidránsok A teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezéseknél a szórófej megválasztásának nagyobb jelentősége van, mint a vegyes csőhálózatú, vagy a hordozható berendezéseknél. A szórófej teljesítmény-jellemzői döntő módon kihatnak a csőhálózat kialakítására, s így beruházási költségeire, a szerkezeti kialakítás pedig szorosan összefügg a hidráns kiképzésével és az automatizálás megoldásával. A szórófej teljesítménye tekintetében különösen fontos, hogy — adott vízszállítás mellett — minél nagyobb legyen a szórási távolság. Fagyvédelmi célokat is szolgáló berendezés esetén — a megfelelő porlasztás érdekében — az általában szokásosnál nagyobb nyomást kell biztosítani a szórófejnél. A szórófej üzemi nyomása (H, [m]) és fúvókájának átmérője (d, [m]) közötti viszony kívánatos értéke ebben az esetben 10 — 12 között van [14]. A szórófejeket egymáshoz viszonyítottan a beépített berendezéseknél leggyakrabban háromszöges kötésben helyezzük el. A szórófejek vízszállítása és a kötésméretek által megszabott átlagos csapadékintenzitás a fagyvédelmi berendezésnél 1,5—4 mm/ó, a többi típusnál 4—20 mm/ó között van. A szórófejeket — a bemutatott berendezéstípusok mindegyikénél — az összes szórófejállásba elhelyezik. A hektáronkénti szórófej szükséglet a kötésméretekből számítható. Általában 2 db/ha és 50 db/ha közötti értékek fordulnak elő. Olyan megoldás is van, amelynél csak az egyidejűleg üzemben levő szórófejszámot és az annak megfelelő tartalékot biztosítják. Ebben az esetben a folyamatos üzemben