Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Pálfai Imre: A teljesen beépített csőhálózatú esőztetőberendezések

86 Pál fai Imre tartást a szórófejek áthelyezésével oldják meg. Itt a hektáronkénti szórófejszükséglet jóval kevesebb, viszont jelentős munkaerőigény lép fel. A szórófejek hidránsok (felszálló vízkivételi csapok) közvetítésével kapcsolódnak a felszín alatti csőhálózathoz. Szántóföldi művelés esetén a fix, felszín fölé kinyúló hidránsok jelentősen akadályozzák az agrotechnikai műveletek elvégzését. Ezért több országban kidolgozták a süllyeszthető hidráns különböző típusait. A hidránsnak a művelt talajréteg alá történő lesüllyesztése, illetve onnan a felszín fölé való kiemelése, kézi erővel, vagy automatikusan is történhet. Az egyik legújabb bolgár típusnál [24] a hidráns a szórófejjel együtt süllyeszthető le a felszín alá. Ültetvényeknél a szórófejek elhelyezése kevesebb problémát okoz. Felszín alatti szárnyvezeték esetén a szórófej az ültetvény magasságának megfelelő felszálló csőre kerül, míg támoszlopokra szerelt szárnyvezetékné! a szórófej közvetlenül kapcsolódhat a vezetékhez. c) Automatizálás A szakirodalom [2, 11, 46] egyértelmű megállapítása szerint az öntözés automatizálására legcélszerűbben a teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezések alkalmasak. E berendezések automatizálásának alapja a szórófejek üzemének egy meghatározott program szerinti központi vezérlése. A programozás során a csőhálózat egyes egységeinek üzemi sorrendjét és idejét határozzák meg. A vezérelt legkisebb egység a vízszétosztás módjától függ. Az a-típusú vízszétosztónál a legkisebb vezérlendő egység a szórófej, a ft-típusnál a szárny vezetékhez tartozó szektor, a c-típusnál pedig a mellékvezetékhez tartozó szektor. Arf-típusnál — ahol az összes szórófej egyidejűleg működik — tulajdonképpen már nincs is szükség ilyen vezérlésre (1. ábra). A felhasznált energiafajta szerint a jelátvitel hidraulikus, elektromos és elektrohidraulikus (kombinált) lehet. Л hidraulikus vezérlésnél általában az öntöző csőhálózatban levő víz nyomásváltozását használják fel jelzésre, de különálló, kis keresztmetszetű csővezeték útján vezérelt megoldás is ismert. A kombinált vezérlésnél az egyes szektorokon belül hidraulikus vezérlés van, a szektorokat ellátó csővezeték elején elhelyezett szerkezetet pedig elektromos úton vezérlik. A végrehajtó elemek is lehetnek hidraulikus (mechanikus) vagy elektromos működésűek (mágneses szelepek). Az egyes vezérlendő egységeket általában ellátják nyomás-, ill. vízhozam-szabályozó szerkezetekkel is. A hidránsok lesüllyesztésének és kiemelésének a megoldása is szerves részét képezi a berendezések automatizálásának. Jelenleg több külföldi országban [6, 11, 46] és hazánkban [29] is kísérletek folynak az öntözésnek érzékelők útján történő teljes automatizálására is. A legtöbb sikerrel a talajnedvesség függvényében történő szabályozás kecsegtet. 2. Külföldi berendezések Németországban 1928-ban létesült az első „fixvezetékes" berendezés 30 ha területen, vasbeton csövekkel, 60 m hatósugarú szórófejekkel [50]. A Német Szövetségi Köztársaság nagyobb gazdaságaiban — a második világháború után, a kézi munkaerő csökkenése miatt- az egyik fő irányzat a teljesen beépített csőhálózatú berendezések alkalmazása volt — elsősorban szőlőkben —,