Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

596 Kontur Gy.: Tőzeges területek víztelenítése gént köt le és a befogadók eutrofizálódását idézi elő. A löbbcélú vízhasznosítás érdekében a közismerten tiszta finn vizek megóvása céljából olyan intézkedések szükségesek, amelyek az erdészeti és a mezőgazdasági kívánságokat is figyelembe veszik. Az árvízi tározók az energiatermelést is szolgálják. Míg Észak-Lappföldön a Lokka és a Luiro tározó 1500 millió m

3, a Porttipahta tározó 1100 millió m

3 hasznos térfogatú, addig az Uljua, Varpula, Hirvijärvi, Kalajärvi, és a Hautaperä tározók térfogata együttesen 286 millió m

3. Valamennyi tározó még nem készült el, de a természetvédelmi szakemberek máris kritikusan vizsgálják a tározás következtében előálló helyzetet. A fák fejlődésére vonatkozólag, a lecsapolt területeken még csak gyér megfigyelések vannak. Finnországban a szén hiánya miatt a vízerő különösen értékes. Ezért a hidrológiai viszonyokat az energiagazdálkodás szemszögéből is figyelembe veszik. Mivel egy-egy vízerőmű létesítése nagyobb anyagigényű, mint a hőerőművek építése és az időbeli és helybeli igény is közre játszik, ezért az optimális vízerő lehetőség kielégítése érdekében a lecsapolási előírásokat is gondosan meg kell határozni. Nagyobb árokkal való lecsapolási teljesítmények Észak-Finnországban vannak, ahol viszont kevesebb a lefolyást kiegyenlítő tófelület. 1935-ben Dél-Finnországban 2x500 hektár nagyságú kísérleti területen erdőkben kezdődött el a lecsapoló hálózat kiépítése, valamint a hidrológiai viszonyokra és a tőzegre gyakorolt haásának vizsgálata. Jelenleg összefüggő 9 éves időszak megfigyelési adatsora áll rendelkezésre. Ezek szerint alaposan kell vizsgálni azt a körülményt, hogy az árok feneke a vízáteresztő ásványos altalajba bevág-e vagy sem. Ugyanis 1. ábra. a) A tőzegterület %-a az erdőgazdaságban (193l-es állapot); b) A lecsapolt tőzegterület az erdőgazdaság területének %-ában ( 1970-es állapot)