Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK TŐZEGES TERÜLETEK VÍZTELENÍTÉSE FINNORSZÁGBAN Ismerteti: KONTUR GYÖRGY fíaland Börner: MoorenHvässerung in Finnland. Wasserwirtschaft 1975. márc. füzet Finnországban a geológiai és a hidrometeorológiai adottságok következtében a lápos tőzeges területek igen kiterjedtek. Ezeket a területeket északon legnagyobbrészt erdő borítja, kivéve az ún. erdőtlen fehérlápos felületeket. Egy lakosra 4,6 ha erdőterület jut, ami Európában a legmagasabb érték. A tőzeg vastagsága általában 0,5—1,5 m és csak ritkán éri el a 6 — 8 m vastagságot. A mező- és erdőgazdaság ezeken a területeken magasabb termésátlagokat lecsapolással igyekszik elérni. Az összes, lecsapolással javítandó területből erdőterület 4,6 millió ha, míg a mezőgazdasági terület 1,2 millió ha, amely utóbbinak legnagyobb része délen van, ahol a lecsapoló csatornák közepes esése csak 2 ezrelék. A leszívó hatásuk a vizet tározó tőzeg és agyag miatt aránylag kicsi. Altalajcsövezést csak a déli részeken alkalmaznak, és ez itt eléri a 30%-os területi részesedést is. Az állami vízgazdálkodási hivatalok által ellenőrzött mezőgazdasági területeken, 1950—1970 között 240 000 gazdaság 1,1 millió hektár területén végezték lecsapolási munkálatokat, melyből 42% volt szántó. A lecsapolt területek a kis gazdasági egységek számának 67%-át, de területben csak 19%-át képviselik. 1971 — 73 között, a lecsapolt területek nagysága csökkenő ütemben évi 58 000 hektár és 41 000 hektár között volt; ez a csökkenő tendencia tovább tart. Az erdőgazdasági területeken 1950-től növekvő mértékben évente 1000 — 2700 km erdei utat építettek és 3,9 millió hektár területet csapoltak le, ami a háborús terheket és a 4,6 millió lakosságot figyelembe véve példamutató teljesítmény ( 1. ábra). Ezt a munkát részben az északi részeken, ritkán lakott területen, hét hónapos téli időben, sötétségben és fagyban kellett elvégezni, hogy a következő nemzedéknek kedvezőbb gazdasági feltételeket teremtsenek. Összehasonlításul közöljük, hogy a finnek 1969-ben már 274 000 lia erdészeti területet csapoltak le és 82 900 km lecsapoló csatornát építettek, ugyanakkor a mezőgazdaságban 1875 km lecsapoló árok készült. A költségek 17%-át fordították tervezésre. 1970-től a finn „MERA — 1

11" program keretében a lecsapoló árkok egymásközti átlagos távolsága 70 m-ről 40 m-re csökkent. Az erdészeti lecsapoló árkok kialakításánál megnőtt az olcsón dolgozó csatornamarók használata. Az egységár csatornamaróknál 0,08—0,20 német márka/ím, csatornakészítő ekéknél 0,16 — 0,25 német márka/fm, csatornakotróknál 0,4 német márka/ím volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy csatornamarók köves talajú bevágásokban kevésbé alkalmasak. A lecsapolt terület növekedése évente az ország egész lecsapolt területét tekintve 0,9%, de a kevésbé kiépített északi területeken 12—15%, sőt Karéliában is 12—14%. A tervek szerint a jövőben a lecsapolás területén csökkenő tevékenységgel kell számolni, és az 1970 — 80 közötti 11 évben összesen 3,2 millió hektár lecsapolását lehet várni. Ezzel az összes lecsapolt terület eléri a 7 millió hektárt. Finnországban az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a kitűzött célokat műszaki és pénzügyi téren teljesíthetik. A természetvédelmi szakemberek és az ökológusok azonban a mélyreható változást nem tartják kedvezőnek. Ezért az eddigi 50 000 ha nagyságú természetvédelmi területet a tízszeresére, 500 000 ha-ra kívánják növelni úgy, hogy az eredeti tőzeges terület 5%-a ősállapotban megmaradjon, ötven környezetvédelmi terv készült, ezáltal a hetven fajta tőzegtípus bemutatása — ősállapotában — a jövőben is lehetséges lesz. A finn tőzegvédelem a meglevő tőzegterület 7

3-át, 3 millió hektár területet érint. Az erdők trágyázása, különösen az úgynevezett fehértőzegen, a fokozott vízlevezetéssel párosulva növeli a víz humusz, sőt vasvegyület és tápsó tartalmát, oxi-