Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőség-védelem szolgálatában

A CSATORNABÍRSÁG A VÍZMINŐSÉG VÉ DE LE M SZOLGÁLATÁBAN DR. EGERSZEGI GYULA

1 A környezetvédelem tárgykörei közül kiemelkedik a vízminőségvédelem, amely a legkülönfélébb tudományágak képviselőit foglalkoztatja. Ez a megállapítás természetszerűen vonatkozik a jogra is, hiszen a vízminőségvédelmi megelőzésre, valamint a vízminőségvédelmi szervezetre, de különösen az eljárásrendszerre vonatkozó szabályok jogi normákban öltöttek testet, s ily módon a jog a vízszennyezés elleni küzdelem hatékony tényezőjévé vált. A környezetvédelem jogi eszközei történetileg nem egyszerre alakultak ki. A levegő tisztaságát biztosító jogszabályrendszer csak most van kialakulóban, s a zajártalmak elhárításának szabályzata csupán csíráiban létezik. Ugyanakkor a vízminőségvédelem jogi szabályozása megközelíti az optimális mértéket, mivel a kodifikációs előzmények csaknem kilenc évtizedes múltra tekintenek vissza. Elsőként a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvény 24. §-a mondotta ki: „A vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőztetése tilos. Hogy milyen intézkedések szükségesek arra nézve, hogy a gyárakból, bányákból és más vállalatokból hulladékok és megfertőzött vizek más vizekbe bebocsáthatók legyenek, az iránt a közegészségügy követelményei és a fennálló használatok figyelembevételével a hatóság intézkedik". Ugyanezen törvény 185. §-a a vizek ártalmas anyagokkal való megfertőztetését kihágássá nyilvánította és elkövetőjével szemben 100 Ft-ig terjedő összegű pénzbüntetést helyezett kilátásba. A későbbiek során a jogfejlődés igyekezett lépést tartani a technikai fejlődéssel. A szennyvízbevezetési díj és a szennyvízbírság intézményét az 1/1961. (I. 22.) Korm. számú rendelet hozta létre államigazgatási rendszerünkben, a maga idejében teljesen egyedülálló, sajátos bűntetőjogszabály-fajtként. Az első években szerzett gyakorlati tapasztalatok felhasználásával 1964-ben a Vízügyi törvény (az 1964. évi IV. törvény) és végrehajtási rendelete [a 32/1964. (XII. 13.) korm. számú rendelet] továbbfejlesztette az említett rendelkezéseket és az eredetileg kétfajta jogintézményt egységesen szennyvízbírsággá vonta össze. E jogszabályok végrehajtását szolgálta az 5/1966. (I. 23.) Korm. számú rendelet, amelynek Melléklete megállapította a káros szennyezés határértékeit és a szennyvízbírság mértékét. Miután azonban e jogszabály nem bizonyult kellően hatékonynak, már a következő évben módosította a 28/1967. (IX. 3.) Korm. számú rendelet, amely első ízben tette lehetővé a bírságolás későbbi éveiben progresszív - legfeljebb azonban kétszeres összegű — szennyvízbírság kiszabását. E rendelkezés sem volt azonban hosszú életű, mert 1968-ban sor került a vízügyi törvény végrehajtási rendeletének módosítására [39/1968. (X. 30.) Korm. számú rendelet] és az új jogszabály a szennyvízbirságolást teljesen új alapokra helyezte. Amíg ugyanis korábban a kibocsátott szennyvíz1 Dr. Egerszegi Gyula, jogász, a VIKÖZ Vízminőségi Felügyelete Jcgi osztálya vezetője (Budapest) 7