Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőség-védelem szolgálatában

556 Egerszegi Gyula mennyiség szolgált alapul a bírság kiszabásához, a módosított rendelet szerint a szennyvízbírságot a kibocsátott szennyvízben levő szennyező anyagok mennyisége után kell megállapítani. Az új alapokra helyezett bírságolás megvalósítását szolgálta a 40/1969. (XI. 25.) Korín, számú rendelet, amely egyben a progresszivitást is szigorította és lehetővé tette ötszörös összegű szennyvízbírság kiszabását is. Végül a 2/1970. (XII. 13.) OVH. számú rendelkezés a szennyvízbírság mellett egy új vízminőségvédelmi bűntetőjogszabály-fajtát, a csatornabírságot is bevezette. A Minisztertanács legutóbb 1972. november 23-án foglalkozott a vízminőségvédelem helyzetével, s határozatában elrendelte egyes — a tanácsi szakigazgatási szervek vízminőségvédelmi tevékenységére is vonatkozó —, jogintézmény továbbfejlesztését, valamint néhány jogilag rendezetlen kérdés megfelelő szintű jogi szabályozását. Azóta nyilvánosan közzétett jogszabály formájában rendeződött a szennyvíz- és csatornabírságolással kapcsolatos helyszíni ellenőrzés lefolytatásának, a szennyvizek vizsgálatának és a bírság kiszabására irányuló javaslat elkészítésének minden lényeges kérdése [3/1974. (VÉ. 2.) OVH. számú utasítás|. 1974. szeptember 18-án az 1/1974. (IX. 28.) OVH. számú rendelkezés módosította a szennyvizek közcsatornába történő bevezetéséről szóló korábbi államtitkári rendelkezés egyes szakaszait és ennek megfelelően, most már egységesen a megyei tanács vízügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve lett a vízvédelem teljes jogkörű I. fokú hatósága. Az Országos Vízügyi Hivatal Pénzügyi Főosztálya az 1973. évi 2. számú közleményével szabályozta a csatornabírság elszámolásával kapcsolatos kérdéseket is és az 1975. március 26-án megjelent Vízügyi Értesítőben nyilvánosan közzé tették a szennyvíz- és csatornabírság kiszabására irányuló hatásági eljárás egységes elvek szerinti lefolytatására vonatkozó jogalkalmazási irányelveket. Ez tehát a vízminőségvédelmi bűntető jogszabály rendszer fejlődésének eddigi — és még korántsem lezárt — története, amelyből kitűnik, hogy e rendszer legújabb formája a csatornabírság. Bár e bírságfajta nem a befogadókat közvetlenül érő szennyezés ellen kíván védelmet nyújtani, a közvetett — közcsatornák útján történő — szennyezés veszélye sem becsülhető le, hiszen a csatornaművek berendezései elsősorban a települések kommunális szennyvizeinek tisztítására alkalmasak, ezért a közcsatornába vezetett ipari eredetű szennyvíz az esetek jelentős részében tisztítás nélkül keriil a befogadóba. Közbevetőleg itt kell megemlíteni, hogy a világ más országaiban, így az USA-ban sem volt mind ez ideig előíráshoz kötve az ipari szennyvizek közcsatornába való bevezetésének határérték-feltétele. Az Egyesült Államokban 1974. júliusában, az állam fenállása óta első ízben hoztak jogszabályt, amely az ipari szennyvizek közcsatornába történő bevezetésének feltételeit megszabja. Jogszabály szerint a legkorszerűbb előkezelési technológiát kell alkalmazni mindazoknál az üzemeknél, amelyekben 1. a kibocsátott vízmennyiség nagyobb mint 50 ezer gallon/nap 2. a kibocsátott szennyvízmennyiség a befogadó városi csatornarendszerben szállított szennyvíz 5%-át eléri; 3. a szennyvíz önmagában vagy más eredetű ipari szennyvízzel együtt veszélyeztetheti a városi csatornahálózatot, illetve tisztítótelepet; 4. a káros anyagok koncentrációja túllépi az alábbi I. táblázat értékeit. A szennyvízből kézi vagy automatikus úton rendszeres mintavétel szükséges oldott gázok, üledék, hőfok, pH érték és oldott kéntartalom vizsgálatához. Időnkénti mintavételsorozat szükséges az áramlási viszonyok ellenőrzésére. A mintavétel gyakoriságának szükségessége a folyási sebesség, a szennyvíz jellege és a vizsgálandó paraméterek függvénye ! Körültekintő mintavételi