Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban
Talajvízdúsítás .'57 1 talajvizet, \bban az esetben, amikor a talajvízszint nagy mélységben van és a felszíni réteg vízzáró, célszerű a beszivárogtatást olyan helyre telepíteni, ahol vízvezető réteg a felszínre tör. Az esőszerű talajvízdúsítás bizonyos szempontból előnyösebb, mint a medence vagy árok segítségével történő beszivárogtatás. Ebben az esetben ugyanis kisebb a kolmatáció veszélye, és a beszivárogtatás viszonylag nagy talajfelületen keresztül történik. Más szempontból azonban ez a rendszer a nagy területigény miatt gyakran gazdaságtalan. Hátránynak számít az is, hogy a téli üzemet megnehezítik a fagyok. Az esőszerű talajvízdúsító rendszer esetében a beszivárogtató talajfelületet mentesíteni kell a növényzettől és a humuszrétegtől, ugyanakkor biztosítani kell az oxigénbeviteli lehetőséget. A beszivárogta tan dó nyers vizet meg kell tisztítani. Az előtisztítással megelőzhetjük az esőztető berendezés eldugulását és a szivárgási talajtér feliszapolódását. Az esőszerű ialajvízdúsitó rendszer az egyik legüzembiztosabb megoldás. Ebben az esetben elegendő a durva előtisztítás, tehát kielégítő, ha homokfogón, durva és finom rácson vagy szűrőhengeren bocsátjuk keresztül a nyers vizet. Ebben az esetben a permetező berendezés eltömődését szem előtt kell tartani, és annak függvényében kell a dúsításhoz felhasznált vizet előkészíteni. Ajánlatos a vizet egy-két órán keresztül ülepítő medencébe vezetni. Elég gyakran kerül sor arra, hogy a talajvízdúsító medencébe permetezéssel juttatják a vizet, ugyanis a permetezés során a vízből eltávoznak a kellemetlen szagot és ízt okozó gázok, megjavul a víz íze és növekszik az oldott oxigén tartalma, ami lehetővé teszi a szűrőrétegen kialakult szűrőhártya elbontását. Talajvizdásitó medencék A különféle típusú talajvízdúsító rendszerek között legelterjedtebbek a talajvizdúsitó medencék. A medencék méreteinek meghatározásakor általában arra törekednek, hogy a medence ne legyen nagyobb, mint amekkorát egy nap alatt iszaptalanítani lehet. Ha talajvízdúsító rendszer üzeme során eltekintenek attól, hogy ebben az esetben tulajdonképpen lassú szűrésről van szó, akkor a medencéből szag- és ízrontó anyagok kerülhetnek a szivárgási talajtérbe, és ez ott egy bizonyos idő múlva szennyeződést okoz. A talajvízdúsító medencében igen tiszta vagy megtisztított vizet szabad elszivárogtatni. A talajvízdúsító medencék esetében a beszivárogtatás folyamán ugyanazokkal a nehézségekkel találkozhatunk, mint a lassú szűrőknél. A téli időszakokban az eljegesedés, nyáron pedig az algák elszaporodása okoz komoly problémákat. A felszíni talajvízdúsító rendszerekhez általában jelentős méretű dúsító (szivárogtató) medencék szükségesek, A medencék kialakítása és karbantartása azonban lényegesen egyszerűbb, mint a kutaké, vagy az alagcső hálózaté. A medence alján kialakult kolmatált réteg még magas talajvízállás esetén is könnyen eltávolítható. A talajvízdúsító medencék esetében a beszivárogtatási folyamat elmélete a háromfázisú áramlások közé tartozik. A medenceméretezés általánosan elfogadott módszertana még kialakulatlan; jelenleg az empirikus-próbálgatásos módszer az uralkodó. A beszivárogtatás időtartamának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy egy bizonyos idő után a dúsító medencékben levő pangó vízben biokémiai
