Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Költség-haszon elemzés matematikai módszerei a vízgazdálkodásban

326 Déaen Imre paraméterei tehát nem torzított becslései a hatékonyságnak, ha azt külön a munkára, külön a tőkére vonatkoztatva vizsgáljuk. A becsült paraméterekhez ezért a valószínűség megfelelő szintjén megbízhatósági határokat kell hozzárendelni a torzítás mérésére. A termelési tényezők határtermelékenysége feltételezi a termelési tényezők helyettesíthetőségét. Sok esetben az állóeszköz (tőke) és az azt mozgásba hozó munkáslétszám közötti arány technológiailag adott. Ilyenkor, hogy a konkrét munka határtermelékenységét megkapjuk, a munkának az állóeszközhöz viszonyított mennyiségi növekedése során a termelési eljárást is meg kellene változtatni, munkaigényesebb termelési eljárásra kellene áttérni, de ezzel a termelési eszközök és a munka konkrét jellege is megváltozik. A termelési függvényben általában a munka és az állóeszköz a figyelembe vett két alapvető termelési tényező. A polgári közgazdaságtani eredettel függ össze az a feltételezés, hogy a munka és tőke a termelés létrehozásában egyenrangúan és együttműködve vesz részt. Ez az együttműködés valójában nem egyenrangú. A termelési alapnak ugyanis nincs önálló átlagos vagy differenciális termelékenysége, illetve hatékonysága. A termelési alapok hatékonysága csak az őket működésbe hozó emberi munka következtében és vele összefüggésben értelmezhető. Végül is az említett absztrakciók és a valóság közötti eltérések ellenére — metodikailag hasznos, de nem általános érvényű — segédeszköznek tekinthető a marginális programozás mind a szocialista gazdaság mind a tőkés gazdaság körülményei között. Amint a differenciálszámításon alapuló elemzések áttekintéséből kitűnt, a módszer azt tételezi fel, hogy végtelen számú különböző technológiával lehet előállítani bizonyos terméket, vagy eredményt. Más szóval végtelen számú különböző termelési tényező kombinációt lehet alkalmazni, mert e tényezők igen kis mennyiségben is helyettesíteni képesek egymást. Ez a gyakorlattól eléggé elvont feltétel, mert a kapacitások és termelési tényezők tetszőlegesen kis méretekben nem növelhetők. A programozási modellek viszont csak véges számú technológiát vesznek figyelembe, de figyelembe veszik azok alsó és felső korlátjait is. A programozási modellek megfogalmazására tekintsünk egy példát. I'éhla vízhasznosító mű kiépítési mértékén' к meghatározására programozási modell alapjait Határozzuk meg a fővízkiviteli művek olyan méreteit, amely mellett az öntözéssel elérhető tiszta eredmény, a T öntözhető területen a lehető legnagyobb. Legyenek adva a T hektár öntözhető területen a gazdasági körzet adottságainak legjobban megfelelő h

1.. .hj.. .h

n növények. A termelési évet felosztottuk vízgazdálkodási szempontból megfelelő olyan m számú időszakra, amelyekben a növények vízigénye jelentkezik ц.. ,i

t.. .i

m. Az egyes időszakokban a növények vízigénye legyen .. .a

m m

3/ha. A vízigény adatokat az I. táblázatban foglaljuk össze. A növények által a lehulló csapadékból hasznosítható vízmennyiség m

3/ha-ra átszámítva b

1... b

t... b

m. Legyen a T hektár nagyságú terület vízellátására szóba jöhető vízfolyás egyes időszakokban hasznosítható vízkészlete m

3-ben kifejezve v

l.. .v

t.. ,v

m.