Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK IRÁNYELVEK AZ ÁRVÍZVÉDELMI LÉTESÍTMÉNYEK VÉEÖKfíI-SSÍ CÍ M Ь FOKOZÁSÁRA Ismerteti: IHRIG DÉNES Az Országos Vízügyi Hivatal 1974. március hóban kiadott ajánlása: „Az árvízvédelmi létesítmények védőképessége fokozásának műszaki előírásaira ágazati műszaki irányelv van kidolgozás alatt. Ajánlatos, hogy a fejlesztéssel foglalkozó szervek az ágazati műszaki irányelvek megjelenéséig is ideiglenes jelleggel használják fel e most közreadott irányelveket." (61633/1974. OVH. sz.) 1974. év folyamán bocsátotta közre az Országos Vízügyi Hivatal ajánlásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az árvízvédelmi létesítmények védőképessége fokozásának műszaki előírásaira az 1967. év óta folyó — második ütemű — árvízvédelmi kutatásainak gyakorlati eredményeit — irányelvek formájában. Árvízvédelmünk kutatásokon alapuló, biztonságot fokozó fejlesztése végett szükségesnek látjuk, hogy az árvízvédelemmel foglalkozó szakemberek és intézmények figyelmét felhívjuk a fenti című irányelvekre — röviden ismertetve annak előzményeit és tartalmát. Az árvízvédelmi kutatások összességének első üteme — az 1954. és 1956. évi dunai árvizek tapasztalatai alapján lefektetett célkitűzések szerint — még 1957-ben indult meg és folyt az 1905. évi ugyancsak dunai árvízig. Ezeknek a kutatásoknak három év után kellett sürgősen eredményt adni, mert a két árvíz után az árvízvédelmi művek biztonságának fokozása céljából megindult tervezésnek és építéseknek irányelvekre volt szüksége. A kutatás 1957 — 59 közötti, három évi eredményeit így már 1960-ban össze kellett foglalni. A hivatalos és szakkörök részére ,,Árvédelmi kutatások; 1957 — 59; összefoglalás" című kiadvány két fő kérdés körül csoportosította a kutatások eredményeit: „1. Az árvízvédelem hidrológiai alapjai megteremtésére vonatkozó kutatások", és ,,11. Az árvízvédelmi művek kialakítására és biztonságának fokozására vonatkozó kutatások" cím alatt. E két részhez kapcsolódott a „III. Az árvízvédelmi művek tervezésére és építésére vonatkozó irányelvek". E rész foglalta össze azokat a végeredményeket, melyek irányelvszerűen segíthették az ármentesítéssel és árvízvédelemmel kapcsolatos munkákat. Az 1965. évi dunai árvíz azonban mind magasságával, mind tartósságával olyan mértékben vette igénybe a gátakat, ami a biztonság növelését, tehát az árvízvédelmi művek fejlesztését még sürgetőbben követelte. Az árvíz alatti védekezési tapasztalatok, valamint a levonulása után végzett vizsgálatok és az árvízvédelmi kutatások első ütemének eredményeiből levont következtetések is azt mutatták, hogy a gátak áteresztőképessége lényegesen nagyobb, a töltések tömörsége pedig kisebb annál, mint amit az anyagok talajtechnikai jellemzői, illetőleg laza töltésépítés mellett is várható lett volna. Ezt az állapotváltozást a gátakra ható mechanikai igénybevételek, valamint hidraulikai, biológiai és kémiai hatások következtében a gátak szerkezetében végbement változások idézik elő. Részletesebb ismertetésük helyett ezt egyszerűen úgy is kifejezhetjük, hogy a töltésben és a töltés alatti talajban is az anyagminőség — a tömörség, az áteresztőképesség és a szilárdság legkülönbözőbb módon való — megváltozása a gátak anyagának „elöregedése, elavulása". Ezért 1906 és 67-ben az árvízvédelmi kutatásoknak második üteme alakult ki amikor is három — illetőleg a gazdasági hatékonyságra vonatkozó ismeretek fejlesztésére vonatkozóval együtt négy — átfogó kutatási téma foglalta össze az árvízvédelem igényeit. A kutatások első ütemének eredményei után a súly a védőmüvek védőképességének fokozására vonatkozó módszerek kutatására helyeződött, mint olyanra, melynek keretében a legtöbb vizsgálati-, kísérleti megoldást kívánó kérdés vár feleletre, és amelynek fontosságát különösen az 1970. évi tiszai árvíz árvízvédelmi feladatai is kiemelték.