Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A BALATON ÉS Íj D ÜLŐKÖBZETÉNEK VÍZGAZDÁLKODÁS-KE JLESZTÉSE DR. SZABÓ IVÁNNÉ 1 Társadalmunk egyre fokozódó figyelemet fordít a Balatonra. Több százra tehető a Balatonnal foglalkozó tanulmányok száma, amelyek mind annak a célnak érdekében készültek, hogy a hazai és külföldi pihenni vágyók még sokáig élvezhessék a Balaton vizét és környezetének természeti szépségét. Indokolt tehát, hogy átfogó tanulmányban foglaljuk össze az eddig elért eredményeket és a végrehajtandó fejlesztések tervét. 1. A ltulaton és üdülőkörzete fejlesztésének társadalmi igényei Állandó lakos Tartósan üdülő Hétvégén üdülő 114 ezer 200 ezer 36 ezer 126 ezer 228 ezer 46 ezer 135 ezer 255 ezer 60 ezer Összesen : 350 ezer 400 ezer 450 ezer s Dr. Szabd Ivánné ol<I. mérnök, Országos Vízügyi Hivatal (Budapest) A Balaton hazánk és egyszersmind Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű sekélyvizű tava. A múlt század végén a partja is inkább csak vadász-halász terület volt, ahol csak később kezdtek épülni a nyaralók épületei. A tó üdülési hasznosításában jelentős változás all. világháború után következett be, amikoris a Balaton mindkét partján a dolgozók tömegei részére indult meg a nagyobb arányú szervezett üdültetés. A sokasodó feladatok feltárására, koordinálására 1957-ben megalakult a Balatoni Intéző Bizottság (BIB), melynek kezdeményezésére elsőként készült el a Balaton-környék regionális terve. Ezt a tervet az 1023/1963 (IX. 21). Korín, számú határozat hagyta jóvá, és rögzítette, hogy — ,,a Balaton környékét elsősorban az üdülésben is egyre növekvő. . . társadalmi igények kielégítése céljából kell fejleszteni." A regionális terv meghatározta a főbb feladatokat, és a tevékenység összehangolásával a Balatoni Intéző Bizottságot bízta meg [4]. Már az 1960-as években felvetődött egy központi fejlesztési program készítésének szükségessége, amelynek végrehajtásához és koordinálásához központi pénzeszközöket is lehetett biztosítani. Ilyen előzmények alapján állíttatta össze az Építési és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) a már sokkal részletesebb Balatoni Központi Fejlesztési Programot (továbbiakban Központi Programot, BKFP-1), amelyet az 1043/1969. (XII. 29.) Korm. sz. határozat hagyott jóvá. Ez felmérte a teljes telítődési időszakra, távlatra vonatkozó létszámot, az ellátásra szükséges beavatkozásokat, a fejlesztéseket és részletezte az 11)71 — 1975. évek alatt, я IV. ötéves tervben végrehajtandó feladatokat [5]. A Központi Program (BKFP) szerint a Balaton jelentősége országos és nemzetközi. Jellemzésként megemlítjük, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KS1I) legutóbbi adatai szerint a Balatonon az elmúlt 10 év alatt mind az üdülő férőhelyek, mind pedig az üdülővendégek száma kereken megkétszereződött. A vendégek száma egy idényben elérte a 680 ezer főt, melynek több mint a fele külföldi volt [6]. A Balaton menti üdülési napok száma 1973-ban 5,7 millió nap, az ország összes üdülőnapjai számának 1/3-a. A tó üdülési, idegenforgalmi hasznosításának eddigi alakulását az 1. ábra szemlélteti. A jelenlegi és közeli tervidőszakra tervezési alapként az alábbi létszámadatok a mértékadók:
