Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

202 Böcker Tivadar és szerzőtársai határától felvett 10 km szélességű sávban vizsgáltuk, az „ablakok" — vagyis a vízzáró negyedkori rétegekkel le nem takart pannon rétegfejek — területén (VII. táblázat). Az átadódó vízmennyiség tehát dőlésirányban 10, csapásirányban 1 km szélességű sávra vonatkozik, amely sávot a szelvények különböző pontjain vehetjük fel és a szélső értékek ezekre vonatkoznak. A v

v értékeit a megadott képlettel számítottuk és a maximális ^-értékekhez egy nagyságrenddel kisebb vízvezető „aWaA-"-területet vettünk fel. d) A vizsgált terület rétegvíz mérlege A számításokat összegezve azt a megállapítást tehetjük, hogy a rétegekben az Alföld felé átlagosan 60 l/s víz szivárog el, míg a felfelé irányuló víz hozama a réteg „ablakain" át 45 l/s értékre tehető. A vizsgált terület rétegvizeinek teljes vízforgalma 105 l/s. Megvizsgálva a rétegvíz hidroizohipszás térképét (L. 4. ábra) a 105 l/s átlagos vízforgalom értékének a terület É-i részéről kell származni, figyelembe véve a hidroizohipszák értékének E-i irányban történő növekedését. Ez a hozam azonban nem származhat a beszivárgásból, mivel a felszínen nem találhatók olyan rétegfejek, amelyeken a beszivárgás a 30 m-nél mélyebben fekvő rétegekbe jutna be. Nem származhatik a talajvízből sem, mivel a rétegvizek nyomásértékei magasabbak a talajvíznél és — mint az a számításokból kiderült — a rétegvízből van feláramlás az „ablakon" keresztül a felsőbb talaj víztárolóba. e) A karsztból átadódó vízhozam vizsgálata A karsztos kőzetekből a réteg-, ill. a talajvízbe történő vízátadás, a nyomásviszonyok elemzése alapján, elvileg lehetséges. A nyomásviszonyok, valamint a földtani szelvények felhasználásával kétféleképpen : horizontálisan és vertikálisan próbáltuk megközelíteni az átadódható víz mennyiségét. Vízszintes irányban a triász és pannon rétegek között oligocén agyag, valamint riolittufa van. A közelítő számításainknál először azt tételeztük fel, hogy ez a köztes kőzet oligocénkori agyag, melynek szivárgási tényezőjét 109 m/s értékben határoztuk meg. A réteg vastagságát átlagosan 500 méternek vehetjük fel a földtani szelvények alapján. Ily módon az oligocén rétegek vízvezetőképességi együtthatója 7' = 5-107 m

2/s-nak vehető fel. A nyomásviszonyok, valamint a triász és pannon rétegek távolsága alapján а I

hm0,03 értékben valószínűsíthető. L= 10 km átadási hosszat feltételezve, az oligocén rétegeken keresztül, a Q = L.T.I

h (10) összefüggés alapján 1,5 • Ю1 l/s átadódó vízhozamot kaptunk. A továbbiakban abból a feltételből indultunk ki, hogy a triász és a pannon rétegek között csak miocén riolittufa található. Ennek rétegvastagsága kb. 300 m, szivárgási tényezője 10~

7 m/s értékben határozható meg. A vízvezetőképesség ezek szerint T = 3-10"

5 m

2/s. A fenti gradienssel és átadási hosszal számítva, a riolittufán átadódó vízhozam 9 l/s értékben becsülhető meg.