Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

200 Böcker Tivadar és szerzőtársai 10. ábra. Vázlat a vízforgalom számításához. ô = rétegdőlés (m/m), A = a rétegdőlés irányában és erre merőleges к szivárgási tényező közötti arányosság Fig. 10. Diagram for estimating the water budget, ô = layer inclination, mm, A = Proportionality between the permeability coefficients к along, and perpendicular to the inclination of the layer Abb. 10. Skizze zur Berechnung des Wasserverkehrs. ô = Schichtneigung (mm

), X = Verhältnis zwischen den Einsickerungsbeiwerten к in Richtung und senkrecht zur Schicht- neigung dőlésszög (a) között az alábbi összefüggés van: sin és cos aasl, ami <5=s0,l esetben megengedhető. Ilymódon a rétegződés irányú és arra merőleges és I., gradiensekre, valamint a v

1 és v

2 szivárgási sebességekre az alábbiakat írhatjuk fel: h = h + àl

v és I

2^I

V (6) y

1 = /f/

1 és v

2 = k?.I

2 (7) ahol A = a rétegdőlés irányában és az erre merőlegesen érvényes к szivárgási tényezők közötti arányossági tényező. Л gradiensértékek behelyettesítésével a sebességre kapjuk, hogy v^D^kl^Wb+ÔQ (8) ^»Ъ+^кЦМн

+Ô4

V+XI

V) (9) Ha a dőlésértékeket a megfelelő előjellel behelyettesítjük, akkor a i>„-ra adódó összefüggésből azt kapjuk, hogy — I,esetben is előfordulhat, hogy f^O — /ft T^O esetben is előfordulhat, hogy v

h=0 az esetben, ha I

h=ÔI

v. A vertikális szivárgási sebességet elemezve azt látjuk, hogy ha h Й

а + А h Ь ' akkor v^ 0 előfordulhat I

v=0 esetben és г>„ = 0 előfordulhat 0 esetben is. A számításhoz felhasznált adatok az alábbiak: A felső 150 méter vastagságú rétegsort vizsgálva — csapásirányban — a k = 106 m/s és az ennél jobb szivárgási tényezőjű rétegek összvastagsága kb. 100 m. Átlagos szivárgási tényezőjük 5-106 m/s, maximálisan 10~

5 és minimálisan 10~

6 m/s értékek fordulnak elő. A rétegdőlés-irányú és az erre merőleges szivárgási tényezők hányadosa csak becsülhető. A próbaszivattyúzási adatok szerint Я»=0,01, — a lignittelepes összletben kisebb, másutt nagyobb értékű, átlagosan 5«10

_

3-nak vehető fel. A negyedkori rétegek dőlése általában megegyezik a pannon összlet lepusztulási felszínével, amely 0,01—0,02. A pannon rétegek dőlése ennél meredekebb: 0,02—0,05, utóbbi azonban ritkán fordul elő. A terület megkutatott részén, 10 km-es csapásirányú sávban vizsgálva a a pannon rétegfejek területét, az a teljes terület 10%-ának vehető fel. Ebben az