Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Salamin András: A Zagyva és a Tarna 1974. október havi rendkívüli árvize

160 Salamin András — a másik módszerrel az előbbiekben meghatározott hossz-szelvényt ellenőriztük egy közbenső pontban, a pásztói szelvényben: az árvíz alatti, valamint a megelőző vízhozammérések alapján, illetve a keresztszelvény utólagos felvételével vízhozamgörbét szerkesztettünk, a vízhozamgörbe alapján meghatározott vízhozamidősor integrál értéke adta az előbbi hossz-szelvény szerkesztésének ellenőrzését. A vízmennyiség hossz-szelvény interpolálásánál a lefolyt vízmennyiséget célszerű a vízgyűjtőterület nagysága (s nem a vízfolyás hossza) függvényében vizsgálni. A vízgyűjtőterület függvényében szerkesztett vízmennyiség hossz-szelvénynek a fizikai törvényszerűségek alapján nyilvánvalóan folytonos összefüggést kell adnia. A folytonos összefüggést diszkrét pontokban határoztuk meg. A diszkrét pontoknak megfelelő szelvényeket a I. láblázat szemlélteti. Az interpolálás első lépésében meghatároztuk valamennyi szelvény vízgyűjtőjére vonatkozó átlagos, az október 19—21 közötti időszakra vonatkozó csapadékösszeget, valamint az egyes vízgyűjtőkre hullott csapadék tömegét. A csapadéktömeg, illetve csapadékösszeg hossz-szelvény az alap a lefolyt vízmennyiségre vonatkozó hossz-szelvény közbenső értékeinek meghatározásához. Az interpolálás második lépésében meghatároztuk a szentlőrinckátai és a nem/í-szelvények vízgyűjtőjére vonatkozó átlagos lefolyási hányad értékét, s a két érték közötti differencciát osztottuk szét az egyes közbenső vízgyűjtőkre a területeket jellemző csapadékösszeg (mm) arányában. Az így kapott lefolyási hányadértékek felhasználásával, a lehullott csapadékmennyiség ismeretében az induló lefolyt vízmennyiség hossz-szelvény már elkészíthető volt. Ezt a hossz-szelvényt a domborzati, lefolyási viszonyok alapján még javítani kellett. A hossz-szelvény-szerkesztés javítására a vízgyűjtőösszegek függvényében készített hosszelvényt megvizsgáltuk a vízgyűjtődifferenciákra is, azaz a felsorolt szelvényekre meghatározott vízmennyiségértékekből kiszámítottuk a szelvények közötti vízgyűjtőkre vonatkozó lefolyt vízmennyiséget, illetve az átlagos lefolyási hánya elérteket, s ezeket az értékeket vetettük össze a már elkészített lefolyási hányad hossz-szelvény megfelelő értékeivel. A vázolt javítást többször megismételtük, míg a lefolyási hányad területi megoszlása folytonossá nem vált. Az előzőekben vázolt módon szerkesztett vízmennyiség hossz-szelvényt nagyságrendileg ellenőriztük az előzőekben vázolt ellenőrző módszerrel. Ennek eredményeképpen a vízmennyiség hosszelvény alapján számított vízmennyiség értéke Pásztónál 8,2 millió m

3-re adódott, míg a szerkesztett vízhozamgörbe alapján számított érték 7,5 millió m

3. A két érték a számítási pontosságon (+10 — 15%) belül volt. b) A Tarna vízmennyiség hossz-szelvénye Lényegesen nehezebb feladatot jelentett a Tarna vízmennyiség hossz-szelvényén ek meghatározása, hiszen a Tarna rendszerében jelentős tározók korlátozták a heves lefolyást, ugyanakkor — a lényegesen nagyobb csapadék miatt — jelentős kiöntések kísérték végig a víz levonulásáí. A vízmennyiség hossz-szelvény-szerkesztésének első fontos lépése a tározók és a kiöntések lefolyt víztömeg módosító hatásának megbecsülése volt. A rendszer vízforgalma szempontjából e hatásokat alapvetően két csoportba sorolhattuk: — az egyik csoportba azok tartoznak, melyek során a vízfolyásrendszerből kikerült víz a vízfolyásokba a vizsgált időszakon belül (október 20 — 30) nem