Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
2. füzet - Salamin András: A Zagyva és a Tarna 1974. október havi rendkívüli árvize
A Zagyva és Tarna árvize 1Ő3 kerül vissza, tehát a vízmennyiség hossz-szelvényben nem szerepelnek (a Markazi tározóban tározódott víz 1,0— l,5»10 6m 3, Kápolnánál a kavicsbányába vezetett víz 0,3 —0,5*10 6 m : l, a visontai külfejtésbe került víz 0,45-0,6-10 6 m 3), — míg a másik csoportba azokat a kiöntéseket sorolhatjuk, melyek — 15-25%os (párolgási és bszivárgási) veszteség mellett — a mederbe visszakerültek; ezek a vízmennyiségek — a veszteségek levonása után — a hossz-szelvényben szerepelnek. Az első csoportba tartozó vízmennyiségeket a hossz-szelvényből le kell vonni. Л második csoportba tartozó vízmennyiségek meghatározása igen fontos, hiszen a vízrendszer szokványos vízhozammérései csak a mederben levonult vízhozamokat, nem pedig a vízgyűjtőről lefolyt vízmennyiségeket jelentették. Az ÉVIZIG-től kapott, M = 1 :25 000 méretarányú térképen részletes helyszíni bejárással meghatározott elöntési vonalakat a gyöngyösi szakaszmérnökség, valamint saját helyszíni tapasztalataink alapján javítottuk, illetve kiegészítettük, s így olyan térképet kaptunk, mely az elöntéseket valamennyi fellelhető adat alapján a legjobban szemlélteti. Az elöntések területeinek ismerete azonban még nem volt elégséges a vonuló, illetve a gátak által alkotott szögben időszakosan tározódó vízmennyiségek meghatározására. Vizsgálatunk során csupán ott határoztuk meg a szelvényeket megkerülő vízmennyiséget, ahol vízállásészlelés folyt az árvíz alatt (verpeléti, zaránki szelvén}/ a Tárnán, valamint a tarnazsadányi szelvény a Tarnóca patakon). A Gyöngyös patakon levő viszneki szelvény alatt kiöntés nem volt, illetve a szelvényt a víz nem kerülte meg, így e szelvény vizsgálatánál, vízhozamidősorának előállításánál, a kiöntések nem okoztak problémát. Hasonlóan Nagy fügédnél a Bene-patakon nagyjából valamennyi korábban kilépett vízmennyiség átfolyt, így a kiöntések meghatározása a vízmennyiség hossz-szelvény szerkesztéséhez nem volt szükséges. A verpeléti szelvényt megkerülő vízmennyisége mintegy 100 ezer m 3 volt. A Tarnóca-patakon lezúduló vízmennyiségből a tarnazsadányi vízmérceszelvényt mintegy 0,5—0,7 millió m : i víz kerülte el a jobb parton, mely vízmennyiség a zaránki Tarna szelvényben jelentkezett ismét. A Bene-patak jobb oldali megcsapolásának eredményeképpen a Bene-patak vízrendszeréből érkező vízmennyiség egy része, mintegy 0,3—0,5 millió m 3 elkerülte a Bene-patak torkolata alatti zaránki szelvényt, s csak a tarnaörsi vízállásészlelő szelvényen átvonult vízmennyiségnél jelentkezett ismét. Az elöntött területek nagysága ellenére a vízmérceszelvényeket megkerülő vízmennyiség nagysága majdnem a számítási pontosság határain belül maradt. A vízmennyiség hossz-szelvény szerkesztésénél — hasonlóan a Felső-Zagyvánál alkalmazott módszerhez — a vízrendszer egy alsó, illetve egy felső pontjában kíséreltük meg a vízmennyiség meghatározását kielégítő pontossággal. A vízrendszer kifolyási szelvényének vízhozamidősorát, s ezzel a vízmennyiség értékét is már a két fő vízrendszerre: a Felső-Zagyvára, illetve a Tarnára történő szétosztásánál meghatároztuk. Л vízrendszer felső szelvényének a verpeléti szelvényt választottuk. E szelvényben a VITUKI mérőszelvényében — már régóta rendszeres vízhozammérés folyt, s az árvíz alatt is az árhullám apadó ágánál három vízhozamot mértek. A korábbi, valamint az árvíz levonulása alatti mérések, illetve a szelvényre vonatkozó topográfiai adatok felhasználásával vízhozamgörbét szerkesztettünk. Л vízhozamgörbe alapján meghatározott árhullám térfogata jelentette a vízmennyiség hossz-szelvény szerkesztésének felső pontját (a siroki szelvényre vonatkozó lefolyt vízmennyiségértéket extrapolálással határoztuk meg). Hasonlóan a Felső-Zagy vá- Vízügyi Közlemények
